Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi közigazgatási jog mint önálló jogág
14 Erdő Péter összhangban -, aki a bírói és a törvényhozói hatalomnak is letéteményese47. A közigazgatási felfolyamodási eljárásának a CIC VII. könyve külön részt szentel48. Más, közigazgatásinak minősített normák is felbukkannak a hatályos Egyházi Törvénykönyvben, de ezekből önálló közigazgatási jog - mint jogág - létére a ká- nonjogban korai lenne következtetnünk49. Helyesen jegyzi meg Stephan Haering, hogy „a kánonjogban, ellentétben a világi joggal, a közigazgatási jog nem általánosan bevezetett és nem is viszonylag világosan meghatározott szakkifejezés”50. Egyes esetekben a CIC reformja során korabeli nyugati technikákat és szemléletet kívántak alkalmazni. Ez a törekvés azonban nem volt általánosan elfogadott. A közigazgatási bíráskodás egyházmegyékre is kiterjedő rendszere helyett ezt végül csupán az Apostoli Signaturánál vezették be51. A vádlott egyéni érdekét védő büntetőjogi megoldások a közérdek - főként a legfőbb közérdek, a lelkek üdvössége52 - érvényesítésének hatékonyságát gyakran korlátozták. Ma a Szentszék bizonyos súlyos büntetések kiszabására is megengedi - a CIC-től eltérve - a közigazgatási eljárást a bírói eljárás helyett. ÖSSZEGZÉS Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a liberális polgári társadalom és az Egyház misztériumának alapvető különbsége - korunk egyes jogi fogalmai vagy technikái átvétele ellenére - nem teszi lehetővé, hogy katolikus egyházjogunkban önálló jogterületként különítsük el a közigazgatási jogot és a mai közigazgatási jogászok szemléletével műveljük azt. Sikeres törekvés lehet viszont - ahogyan ezt például Julio Garcia Martin munkái53 igazolják — a Codexben kifejezetten köz- igazgatásinak nevezett intézkedések elemzése és összehasonlítása. 47 A CIC 1720. kánonja szerint az ordinárius dönt arról, hogy a büntetőeljárást bírói vagy köz- igazgatási úton kell-e lefolytatni. A 134. k. 1. §-a szerint természetesen az általános helynök is nevezhető ordináriusnak, nem csupán a megyéspüspök. 48 CIC Lib. VII, Pars V, De ratione procedendi in recursibus administrativis et in parochis amovendis vel transferendis (1732-1752. kk.). 49 Nagyszabású kísérlet az egyházi közigazgatási jog önálló jogágként való tudományos bemutatására pl. LabandeIRA, Trattato di diritto amministrativo canonico (lásd fent, 17. jegyz.). 50 Haering, S., Verwaltungsrecht. IL Katholisch, in CAMPENHAUSEN, A. - RlEDEL- SPANGENBERGER, I. - SEBŐIT, R. (Hrsg.), Lexikon für Kirchen- und Staatskirchenrecht, III. 826. 51 A helyi közigazgatási bíróságok szisztémája, mely az 1983-as CIC tervezetében még szerepelt (Communicationes 10 [1978] 214-215), a végleges szövegből kimaradt. Többen úgy gondolták, hogy ez a rendszer a megyéspüspök kormányzását szinte ellehetetlenítené, mert minden intézkedése ellen hosszadalmas felfolyamodási eljárásokba lehetne kezdeni. Mások szerint egyházmegyei szinten ennek nem volna értelme, mivel a helyi közigazgatási bíróság is a megyéspüspök megbízásából látná el feladatát. így a püspök intézkedései ellen a saját maga által kinevezett közigazgatási bírósághoz lehetne első fokon fordulni. Márpedig - mint az ősi jogelv tartja - senki sem bíró a saját ügyében. Ugyanígy - analógia alapján - ugyanaz a személy két különböző fokon azonos ügyben aligha dönthet (vö. CIC 1447. k.). 52 Vö. pl. Erdő P., „Salus animarum: suprema lex". A lelkek üdvösségére való utalások szerepe a Katolikus Egyház hatályos törvénykönyveiben, in ERDŐ P., Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Budapest 2006. 73-85. 53 Pl. GARCÍA Martín, J., Atti amministrativi singolari: Norme comuni (Institutum Iuridicum Claretianum - Studia 1), Roma 2003. GARCÍA MARTÍN, J., II decreto singolare (Institutum Iuridicum Claretianum - Studia 3), Roma 2004. Vö. még fent, 25. jegyz.
