Kánonjog 14. (2012)
KÖNYVSZEMLE
136 KÖNYVSZEMLE nonoki élet reformjának jellegzetességeit a II. Vatikáni Zsinat után eltelt időben, a Premontrei Kanonokrend példáján (138-150); a tulajdon és birtok megkülönböztetésének tisztázását a szerzetesi intézményekben (151-160); a szerzetesi intézményből történő átlépés kategóriáit és eljárását (161-168); a Szentmise bemutatására vonatkozó hatályos liturgikus jogi rendelkezések természetét és megtartása szükségességének megvilgítását (169-187); az egyházi házasságról szóló normatív katolikus fegyelmi rendszer rögzítését (188-201); az egyházi temetés hatályos jogi szabályozását (202-210); végül az egyházi büntetőeljárást megelőző ún. előzetes vizsgálat kifejtését, különös tekintettel a legsúlyosabb büntetendő cselekményekre (211-220). A kötet, annak ellenére, hogy egyes részterületek alapján vizsgálja a Katolikus Egyház hatályos egyemes és partikuláris jogát, mégis átfogó képet ad a kánonjog mint önálló szakrális jogrendszer teljes spektrumáról, módszeréről és működéséről (vö. 13-35). Szükséges kiemelnünk a szerzetesjogot, valamint a szerzetesintézmények és az egyházmegyék, ill. plébániák egymáshoz való viszonyát taglaló fejezeteket, melyek számos új jogszabállyal, partikuláris joganyaggal és egyedi hangsúllyal tudják kiegészíteni a hazai szerzetesjog irodalmát, beleértve a megszentelt élet új formáinak beépülési lehetőségeit a konkrét egyházmegye lelkipásztori és hívő életébe (92-107,151 -168). Ugyanígy kiemelésre méltó a szentmise bemutatására vonatkozó hatályos latin norma összehasonlító értelmezése, amely annak ellenére, hogy az utóbbi időben, ezen témában számos szentszéki rendelkezés született, nem kapott kellően hangsúlyos helyet a nemzetközi kánonjogi szakirodalomban (169-187). Ezen a téren - köszönhetően a Szerző obj ektív és kristálytiszta érvelésének - a munka kellőképpen kiegyensúlyozott megközelítése, nagyban segítheti a szentségtan területén felmerülő annomáliák tartalmi tisztázását és a legfőbb egyházi hatóság normatív szabályozásának megértését. Csak üdvözölhetjük az egyházi büntetőeljárást megelőző előzetes vizsgálat, azaz a „De praevia investigatione” normáinak pontos értelmezését, amelynek vizsgálata, valamint jellegzetességeinek a szigorú - az Egyház közérdekét szem előtt tartó - leírása, fontos segítséget adhat, elsődlegesen a legsúlyosabb büntetendő cselekmények következetes kezelésének megértéséhez és alkalmazásához (211-220). A kötetet a szakirodalomban bevett tudományos rövidítések listája vezeti be (11-12); a témákban történő további részletes tájékozódást pedig a mü végén helyet kapó, teljességre törekvő, forrás és nemzetközi irodalomjegyzék zárja (221-239). Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Szuromi professzornak a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae sorozatban napvilágot látott új összegzése - köszönhetően az egyes fejezetek naprakész és világos bemutatásának - nagymértékben hozzájárul a Katolikus Egyház önálló jogrendjének a megértéséhez, és az utóbbi évek legfontosabb - akár laikus, akár klerikusi oldalról megjelenő — kérdéseinek a tisztázásához. FERENCZY Rita
