Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Az egyházi jogi személyiség új törvényi szabályozása Magyarországon
Közlemények 13 ben egy iskolát fenntartó, és ekként normatív támogatásban részesülő egyház teljes gazdálkodását vizsgálhatná a Számvevőszék. E lehetőség az egyházak vonatkozásában megszűnik. Az egyházaknak az elmúlt két évtized tapasztalatait tükröző, erőteljesebb védelmet ígér a törvényhozó. A védettség kiterjed a polgári jogtól a büntetőjogig számos jogágra. Kérdés, hogy a védelem ígérete jelent-e ténylegesen könnyebben érvényesíthető, erőteljesebb jogokat. „Az egyház - különösen az egyházi szertartások és az egyházkormányzat zavartalan működése tekintetében —, valamint a templomok, a temetők és más szent helyek fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesülnek.” (23. §). Önmagában e rendelkezésből nem következik semmilyen büntetőjogi vagy szabálysértési tényállás (az sem, hogy a jelenleg hatályban lévő tényállásokat szigorítani kellene), említése a törvényben mégis jelzés értékű. A névkizárólagosság, illetve a névvalódiság elvének az eddigieknél erőteljesebb érvényesítését ígéri a 25. §: „Más szervezet elnevezése és jelképei nem kelthetnek olyan benyomást, hogy a szervezet, illetve tevékenysége más, korábban nyilvántartásba vett egyház működéséhez kapcsolódik.” A névvalódiság elve a köznyelvben meghonosodott elnevezésekre is kiterjed (pl. nem csak a „Magyar Bencés Kongregáció” hanem a „bencések” elnevezés is védett).14 E törvényi rendelkezés nem jelenti a jogérvényesítés terhének átvételét. A jövőben csak a törvény értelmében egyháznak minősülő szervezet viselheti az egyház nevet, ami más jogi személyekkel összevetve nem meglepő, ugyanakkor egyes közösségek önértelmezése szempontjából felvet kérdéseket, bár más országokban is előfordul, hogy az „egyház” elnevezés helyett hivatalosan a „kultusz”, vagy a vallásfelekezet kifejezés jelenik meg. A lelkészi titoktartás védelme eddig a különböző eljárásjogi törvényekben jelent meg15 - az új törvény a személyiségi jogot érintő információk vonatkozásában az egyházi személyek vonatkozásában általánosan elismeri azt (13. § [3]). A törvény számos ponton tisztáz fogalmakat és elveket. Ilyen - talán magától értetődő - alapvetés, hogy az egyházak elsődlegesen vallási tevékenységet végeznek (melynek meghatározását a törvény szintén tartalmazza). A közcélú szerep- vállalás az egyházak joga, azonban ez nem jelent kötelezettséget, azaz a közfeladat-átvállalás nem fogalmi elem (19. § [l]-[2]). A törvény néhány tekintetben olyan jogokat rögzít, melyek eddig csak alacsonyabb szinten jelentek meg. így a sarkalatos törvényben kap helyet, hogy a hitoktatás költségeit az állam biztosítja (24. § [1]). A fakultatív iskolai hitoktatással 14 Más kérdés, hogy a 25. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint „Amennyiben valamely egyházi személy nem egyháztag számára végez szolgálatot vagy szolgáltatást, és akár közvetlen, akár közvetett módon a tevékenysége egyházával kapcsolatba hozható, köteles az adott egyház nevét a szolgálat vagy szolgáltatás felajánlása előtt jól látható módon feltüntetni, nyilvánvalóvá tenni.”, mennyire életszerű, lehet-e az egyházi személyek, lelkészek tisztességes eljárását más egyházak hívei irányában fogyasztóvédelmi szabályokkal rendezni. 15 Be. 81. § (1) a) - „nem hallgatható ki tanúként”; Pp 170. § (1) c) - „A tanúvallomást megtagadhatja”.
