Kánonjog 14. (2012)

KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Az egyházi jogi személyiség új törvényi szabályozása Magyarországon

KÁNONJOG 14(2012) 107-114.

SCHANDA Balázs

AZ EGYHÁZI JOGI SZEMÉLYISÉG ÚJ TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSA MAGYARORSZÁGON

I. ÚJ HANGSÚLYOK AZ ALAPTÖRVÉNYBEN; II. SZERVEZETI KERETEK; III. Új GARANCIÁK; ÖSSZEFOGLALÁS

Az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság között 1990. február 9-én aláírt megállapodás szerint: „Az utolsó hónapokban Magyarországon végbement mélyreható politikai és társadalmi fejlődés következtében az egyházat érintő kérdések ma már rendezettek, amelyeket egyrészt az új Kánonjogi Kódex, másrészt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az Egyházakról szóló új Törvény rendelkezései szabályoznak.” A megállapodás a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényre utal. Több mint két évtized után - a mögöttes alkotmányjogi szabályok megújítása után - e törvény helyébe 2012. január 1-én új jogszabály, a lelkiismereti és vallásszabadságjogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) lépett. A jelen közlemény a Katolikus Egyházat sajátos módon is érintő új törvényi rendelkezéseket igyekszik áttekinteni.

I. Új HANGSÚLYOK AZ ALAPTÖRVÉNYBEN

Az Alaptörvény emelkedett, veretes bevezető szöveggel („Nemzeti hitvallás”) kezdődik, és ünnepélyes fordulattal zárul: mind az első - mottó-szerű1 - mind utolsó mondat Istenre utal. A Nemzeti Hitvallás előtt megidézett Himnusz - annak első sora - nem hagyományos invocatio Dei: az alkotmány nem Isten nevében születik meg (ahogy pl. a svácji vagy az ír alkotmány). A preambulum nem utal az államiságot megelőző korra (így nem a honfoglalást, hanem az államalapítást tekinti kiindulópontnak). Szent István (az Alaptörvényben említett egyetlen személy) és a keresztény Európa felhívása Nemzeti hitvallás felütése. Az első preambulum-bekezdés utolsó mondata kifejezetten elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Nincs ugyanakkor szó arról, hogy a kereszténység államvallássá válna - más, megbecsült vallási hagyományokhoz képest az alkotmányozó egy történelmi tényt ismer el. Nem a kereszténység, mint vallás méltatásáról van szó, nem is a keresztény hit jelenlegi társadalmi szerepéről, hanem a kereszténységnek a nemzeti történelemben betöltött, meghatározó szerepéről. A kereszténység ezen szerepe ténykérdés: nélküle nincs magyar államiság, nincs magyar törté1 JAKAB A., Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei, Budapest 2011. 178.