Kánonjog 13. (2011)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az igazmondás két sajátos kifejeződése: a fogadalom és az eskü

KÁNONJOG 13 (2011) 29-48.

KUMTNETZ Géza

AZ IGAZMONDÁS KÉT SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSE: A FOGADALOM ÉS AZ ESKÜ*

Bevezetés; I. A fogadalom az erkölcsteológiában; 11. A fogadalom a kánonjogban (1191. K. 1§ ÉS A CCEO 889. K.): Í.A fogadalomtételre képes alanyok (1191. k. 2-3§§); 2. Az egyesfo- gadalomtípusok (CIC1192. k. és a CCEO 889. k. 4. §); 3. A személyes kötelezettség (CIC1193. k. és a CCEO 890. k.); 4. A fogadalom megszűnése (CIC 1194. k. és a CCEO 891. k.): 5. A fogadalom felfüggesztése (CIC 1195. k. és a CCEO 892. k.); 6. A fogadalom alóli felmentés (CIC 1196. k. és a CCEO 893. kJ;7. A fogadalom megváltoztatása (CIC 1197. kJ; 8. A szerzetesfogadalom előtt tett fogadalmak (CIC 1198. k. és a CCEO 894. k.); 111. Az ESKÜRŐL ÁLTALÁBAN, ERKÖLCSTEOLÓG1A1 MEGKÖZELÍTÉSBEN; IV. AZ ESKÜ A KÁNONJOGBAN (CIC 1199. K. ÉS A CCEO 895. K.): 1. Az esküfogalma és fajai (1199. k. 1. §. 1. rész)', 2. Az eskü megengedettség! feltételei (1199. k. 1. §, 2. rész)', 3. A kánonjogilag érvényes esküt személyesen kell tenni (1199. k. 2. §); 4. Az ígérő eskü', 5. A Kódex által előírt eskük; Befejezés

Bevezetés

Az igazmondás és igazlelkűség az emberi személy, helyesebben a személyes Énközpont, vagyis a világnézet, a vallásosság hiteles megmutatkozási módja. Az őszinteség azonban csak akkor erény, ha egyéb kötelességeket is figyelembe vesz, mint a titoktartás, illetve ha az ember ígéretéhez, állításához hű akar maradni. Ez utóbbi hűség sajátos kifejeződése a fogadalom és az eskü. Az igazmondás e két fontos hiteles megnyilatkozási módjával szemben azonban a korszellem értetlenséggel és előítélettel áll szemben. Azt még megértik, ha valaki egészségügyi okokból megfogadja, hogy nem dohányzik többé, megszabadul felesleges kilóitól, de hogy valaki fogadalommal egészen Istennek szenteli magát, vagy hálából, valami nagyobb jóra kötelezi magát, ez nem fér bele a korszellem horizontjába. Vagy az eskünek amolyan formaságként kezelése, mely valamely ceremónia készét képezi emelve a pillanat nagyszerűségét, szintén szimpatikus dolog. Ám ha Istent, mint valóságos személyt akarjuk tanúul hívni, az már kívül áll a korszellem horizontján, tehát értelmezhetetlen, vagy egyenesen káros, torz, tehát irtandó tudati jelenségnek minősül. Holott a fogadalom és eskü egyaránt az érték szolgálatában áll, az önkéntes elköteleződésben, ami a szabadság szükségszerű velejárója.' Ebben az elemzésben rávilágítunk e két valóság emberi méltóságot kifejező, tehát önmagában értékes voltára, illetve kifejtjük a vonatkozó kánoni előírások tartalmát.

* A (anulmány megjelenését az OTKA K 76782 számon támogatta.

1 Vö. BODA L., Adjátok meg Istennek, ami Istené, Budapest 1992. 95.