Kánonjog 13. (2011)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az igazmondás két sajátos kifejeződése: a fogadalom és az eskü
30 KUMINETZ GÉZA I. A FOGADALOM AZ ERKÖLCSTEOLÓGIÁBAN A kultikus tevékenység kettős pillére az ima és az áldozat, s ezekhez köthető a fogadalom, mivel az a kérő és hálaadó ima kifejezett formája. Az „imába foglalt tisztelet a fogadalom által kifejezettebbé, nyomatékosabbá válik. A fogadalmat tevő személy már kérésekor arra kötelezi magát, hogy meghallgatása esetén háláját különleges módon rója le Istennek. Ez a különleges hála pedig a megígért fogadalmi áldozat vagy adomány”.2 3 A fogadalommal Isten iránti hálából valamilyen nagyobb jóra kötelezi magát a fogadalmat tevő, tehát az istentisztelet sajátos megnyilatkozását kell benne látnunk/ Ha így nézzük a fogadalmat, akkor tulajdonképp a keresztség is egyfajta fogadalom. Amikor az Istenét kereső ember Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban rátalál Istenére, az üdvösség útjára, akkor a keresztséggel véglegesen elkötelezi magát a krisztusi életvitel mellett az Egyházban, s az egyes fogadalmak ennek a keresztségi fogadalomnak az elmélyítéseként, megújításaiként értendők.4 Szent Jeromos, Szent Bernât, Szent Tamás és sok más nagy teológus a fogadalmat második keresztségnek nevezték (bár azt a szoros érteimben vett szerzetesi fogadalomra értették), mindazonáltal az egyéb fogadalom is a keresztség szellemét ápolja.5 Amiként a keresztség is önkéntes tett, az emberi szabadság életre szóló elköteleződésének megnyilvánulása, úgy az egyes konkrét fogadalmaknak is szabadon, megfontoltan kell megfoganniuk és megvalósulniuk. Isten csak a szabadon vállalt áldozatot fogadja el, tehát a súlyos és igazságtalan kényszerből tett fogadalom érvénytelen. Fontos itt ezt a súlyos és jogtalan kényszert hangsúlyozni, mivel a kárhozattól való félelem önmagában üdvös félelem, tehát hatása alatt fogadalmat tenni, s egyáltalán vallásos cselekményt végezni nem bűnös, nem jogtalan és nem emberhez méltatlan cselekmény, hanem üdvös dolog. Csak a beteges félelem és kényszere teszi a fogadalmat érvénytelenné, mivel ott a valódi szabadság, illetve mérlegelni tudás lényegesen csorbul. A konkrét fogadalomtétel előtt érdemes kikérni gyóntatóatya vagy a lelkivezető tanácsát. A fogadalom tehát minősített őszinte beszéd, az egyeneslelküség megnyilatkozása. A fogadalommal kötelezi magát az ember valamire, ami nagyobb áldozatra készteti. Ám az élet viszontagságos, tehát jelentősen megváltozhatnak a fogadalomtevő körülményei, s immár túl nagy teher lenne az új viszonyok között a fogadalom teljesítése, ezért, mivel lehetetlenre senki sem kényszeríthető, ezért felmentés, illetve a fogadalom tárgyának megváltoztatása lehetséges. Ez a felmentés ugyanakkor helyettesítő jellegű, mivel „Isten az, aki elfogadja a fogadalmakat”.6 Az úgynevezett magánfogadalmak alól, melyek semmiféle hatóságnak nincsenek fenntartva, felmenthet a gyóntató atya belső fórumon. Megszívlelendők Bernhard 2 Vö. HÄRING, B., Krisztus törvénye, II. Pannonhalma-Róma 1998. 229. 3 Vö. Goffi. T. — PlANA, G. (ed.), Corsn di Morale, V: Liturgia. Etica delta religiositá, Brescia 1995. 546. 4 Vö. HÄRING B., Krisztus törvénye, II. 230. 5 Vö. HÄRING B., Krisztus törvénye, II. 235. 6 Vö. HÄRING B., Krisztus törvénye, II. 238.
