Kánonjog 13. (2011)

TANULMÁNYOK - Hársfai Katalin: Az Apostoli Penitenciária kompetenciája és eljárása

KÁNONJOG 13 (2011)21-28.

HÁRSFAI Katalin

AZ APOSTOLI PENITENCIÁRIA KOMPETENCIÁJA ÉS ELJÁRÁSA

1. AZ APOSTOLI PENITENCIÁRIA A TÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBAN; 11. AZ APOSTOLI PENITENCIÁRIA A TEOLÓGUSOK ÉS KÁNONJOGÁSZOK TEORETIKUS VITÁIBAN; III. AZ APOSTOLI PENITENCIÁRIA A HATÁLYOS JOGI SZABÁLYOZÁSBAN: 1. Hatásköre, 2. Eljárása; IV. ESÉLYEK A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁRA, A7. INTÉZMÉNY JÖVŐJE

I. Az Apostoli Penitenciária a történelem perspektívájában

Az Apostoli Penitenciária a legrégibb a dikasztériumok között. Mai struktúrája és működésének megértése lehetetlen történelmi kialakulásának ismerete nélkül. Mielőtt rátérnénk előadásunk témájára az Apostoli Penitenciária hatáskörének és eljárásának ismertetésére fontosnak tartjuk felvázolni az intézmény történetét, annak fenntartásával, hogy nem tartjuk magunkat kompetensnek jogtörténeti kérdések részletes tárgyalására.

A bűnbocsánati rend1 sokat fejlődött a 11., 12., 13. században. Sok zarándok ment Rómába a szent helyek látogatására és személyes feloldozást kérni meghatározott bűnökért kiszabott cenzúra miatt, szabálytalanságok, akadályok alóli felmentésért, ami a Peniteneiáriának volt fenntartva. Bár a jogtörténészek elsőként 111.Sándor pápát (1159-1181) említik a Penitenciáriával kapcsolatban, aki Európa különböző részeiből valamint a Keleten élő latin püspökökből álló III. Lateráni Zsinatra hívja össze a püspököket 1179-ben, és ettől az időtől számítják az intézmény létrejöttét, mégis vannak kutatók, akik azt állítják, hogy a Penitenciária már létezett Rómában a III. Lateráni Zsinat előtt is. Ők a II. Lateráni Zsinatot (1139) említik, amelynek a 15. kánonja egy a Pápának fenntartott cenzúrát állapított meg. A pápák pedig a Római Kúria egy tagját nevezték ki, abból a célból, hogy ezekben a konkrét ügyekben ítélkezzen. Van olyan kutató is, aki azt állítja, hogy feltételezhető, hogy már II. Benedek pápa alatt létezett (684-685) egy az Apostoli Penitenciáriához hasonló hivatal.

A 12. században a Római Kúria gyorsan fejlődik, majd III. Sándor pápa halála (1181) után a bíborosok szembe szálltak a pápai hatalomközpontosító politikájával. Közéjük tartozott Giovanni Colonna di San Paolo, őt tartják a második Penitenciárius Maior-mk. Más kutatók szerint III. Honorius alatt (1216-27) a pápa által vikáriusi hatalommal felruházott bíborost nevezik poenitentiariusnak, majd V. Kelemen pápa idejében jelenik meg a poenitentiarius generalis vagy maior elnevezés. Neki segítenek a penitenciárius káplánok, a Penitentiarius

K.UMINETZ, G., A kiengesztelődés szentségei, Budapest 2008. 344-348.