Kánonjog 13. (2011)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - II. rész
A BŰN ÉS A BŰNCSELEKMÉNY 11 nős súlyossága, a botrány megelőzésének vagy orvoslásának sürgős szükségessége, illetve az a körülmény, hogy mindezen okok - az egyházi közérdek, azaz a lelkek üdvösségének védelmében - egyházi büntetés kiszabását tegyék szükségessé (punitionem postulat). Az tehát nyilvánvaló, hogy számos bűn egyáltalán nem számít bűncselekménynek a kánoni jogrendben. Az viszont további megfontolást igényel, hogy minden kánoni bűncselekménynek erkölcsi értelemben bűnnek is kell-e lennie. Ebben a tekintetben elgondolkodtató, hogy a hatályos Codex a bűn- cselekmény beszámíthatóságát nem nevezi erkölcsinek. A hagyományos felfogás szerint a büntetőjogi beszámíthatóság a szabadság szinonimája. Ez az alapja az elkövetett helytelen cselekedet megbüntetésének. A büntetés súlyának igazolása a büntetendő cselekményben magában található, és mint jóvátevő vagy megtorló intézkedés, arányos a bűncselekménnyel9. Ennek a hagyományos elméletnek javára írják, hogy számot vet az emberi cselekvés szabadságával, erkölcsi alapot ad a büntetőjogi felelősségnek, a büntetésnek pedig a jóvátevő és az elkövető megjavítását célzó elemét emeli ki, amely révén a tettes megszabadul a bűnösségtől10 11. A jogpozitivista iskola a büntetés elméletét annak a kriminalisztikai antropológiának az alapjára építette, amelyet Lombroso, majd szociológiai és pszichológiai vonatkozásban más szerzők dolgoztak ki. Lombroso a bűncselekmény elkövetőjének adottságaira, mégpedig anatómiai, fiziológiai, pszichológiai adottságaira, sőt, egy bizonyos értelemben determínáltnak felfogott „etikai adottságaira” építette elméletét. Feltételezte, hogy a bűnöző típusú ember jellegében különbözik a normális embertől. A született bűnözőről szóló elmélete ellenkezett az elkövető felelősségéről és szabadságáról vallott korábbi felfogással". Lombroso szerint, mint egyes ismertetői vagy kritikusai megjegyzik, „a bűnöző az a vadállat, akivel szemben a társadalomnak védekeznie kell”12. Természetesen az emberi szabadságot figyelmen kívül hagyó ilyen determinista felfogás magában foglalja a hibájukon kívül bizonyos jegyeket hordozó emberek elpusztításának kísértését, ahogyan ezt a 20. század története igazolta. A kánonjogban a büntetőjogi beszámíthatóság alapja az emberi szabadság volt és maradt. Ha mármost a beszámíthatóság fogalmát vizsgáljuk a hatályos kánonjogban, Velasio De Paolis-szal kijelenthetjük, hogy a beszámíthatóság „olyan tulajdonság, amely alapján egy cselekedetet és egy hatást vissza lehet vezetni az alany szabad és tudatos akaratára”13. Ha a beszámíthatóság olyan tulajdonság, amely alapján egy cselekményt elméletileg egy alanyhoz mint okhoz kapcsolunk, akkor a beszámítás már olyan gyakorlati ítéletalkotás, amely alapján egy meghatározott cselekedetet egy meghatározott személynek tulajdonítunk. 9 Vö. JÓZWOWICZ, A., L 'imputalabitá penale, 19. 10 JÓZWOWICZ, A., L’imputalabitá penale, 19 ; vö. CAVALLO, V., Diritto penale, I. Napoli 1962. 64. 11 Vö. JÓZWOWICZ, A., L'imputalabitá penale, 21-22. 12 LANZA, V., Umanesimo e diritto penale, Palermo 1906. 90. 13 DE Paolis, V. — ClTO, P., Le sanzioni nella Chiesa Commento al Codice di Diritto Canonico, Libro VL. Città ciel Vaticano 2000. 93.
