Kánonjog 13. (2011)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: Katolikus házasságjog XVI. Benedek pápa. Omnium in mentem kezdetű apostoli levele előtt és után
100 JOGGYAKORLAT E három kánon feszültségben volt a CIC 11. kánonjával, mint általános normával,7 mely szerint az egyházi törvények azokat kötelezik, akiket a katolikus egyházban kereszteltek meg, vagy oda fölvettek. Ez a jogszabály, mint általános norma az egész kódexre érvényes, és nem ismer semmilyen kivételt, tehát az egyházi törvények azokat is kötelezik, akik az egyházat formális aktussal elhagyták. Az említett három kánon (1086. kán. 1. §, 1117. kán., 1124. kán.) kivételt jelentett a 11. kánon alól. Mivel a formális aktussal elhagyni az egyházat fogalom meghatározása a gyakorlatban nagyon nehéz, ezért nézzük meg először azt, mi nem jelenti az egyháznak formális aktussal való elhagyását. A szerzők megegyeznek abban, hogy nem tekinthető formális aktusnak a vallásgyakorlás puszta hiánya, a vele való felhagyás, vagy valamely pusztán belső tett, hanem külső tettre van szükség, mely jog- biztonságot ad. Előfordulhat, hogy egy katolikus teljesen elvesziti hitét, hitetlenné válik, de nem áll érdekében az, hogy formális aktussal elhagyja az egyházat, vagy nem érzi ennek szükségét. Nem számítjuk formális aktussal eltávozottnak azt sem, akit katolikusnak kereszteltek ugyan, de más vallási közösségben, vagy hitetlenségben nőtt fel.8 9 A formális aktussal való távozás nem tévesztendő össze a katolikus hit közismert elhagyásával, melyről az 1071. kán. 1. §, 4. pontjában esik szó. A formális aktussal való távozás szőkébb fogalom. A közismert elhagyók között sokan vannak olyanok, akik formális aktussal azért nem távoznak az egyházból. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy az új Egyházi Törvénykönyv nem adja meg az egyház formális aktussal való elhagyásának meghatározását. Különösen a formális jelző definiálása jelentett problémát. A szerzők ezért úgy próbálták meghatározni a formális jelzőt, hogy párosították az ellentétével. A CIC-ben két jelző található, melyeket a formális jelző ellentéteként lehet felfogni, és ezek a materiális és a virtuális9 Az első ellentétpár tehát & formális és materiális, a második pedig & formális és virtuális. A formális és materiális jelzők az emberi akarat és az emberi cselekvés területén állnak egymással szemben. Amikor a személy tudatában van döntése értékének és döntését tudatosan meg is teszi, akkor elmondhatjuk, hogy e személy cselekedete formális. Amikor a cselekedet szubjektív értékelése megegyezik a cselekedet objektív értékével, és a személy eme szempont szerint tudatosan cselekszik, akkor azt mondhatjuk, hogy e személy cselekedete formális cselekedet, ellenkező esetben materiális cselekedetről van szó. A legismertebb példa erre, amikor ilyen megkülönböztetésről van szó, a materiális és formális bűn esete. Amikor a személy tudja, hogy bizonyos cselekedet bűnös, és mégis megteszi, akkor formális bűnről beszélünk. Amikor viszont a személy objektíve bűnös 7 CIC 11. kán. - A tisztán egyházi törvények azokat kötelezik, akiket a katolikus egyházban kereszteltek meg, vagy oda fölvettek, és eszük elégséges használatával rendelkeznek, továbbá, hacsak a jog kifejezetten másképp nem rendelkezik, hetedik életévüket betöltötték. 8 Pontificia Commissio ad Codicis Canones authentice interpretandos, Responsum (29 apr. 1940), in AAS 32 (1940) 212. 9 Vö. DE PADUS, V., Alcune annotazione circa tu formula "actu formali ab Ecclesia catholica" dejicere, in Periodica 84 (1995) 601.
