Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Szent Ágoston REgulája mint a szabályozott kanonokok saját figyelmének hatályos jogforrása
66 SZUROMI SZABOLCS ANZELM egyetemes és részleges egyházi előírásainak, vagy a helybeli - akár a konkrét házon belüli - szokások megtartását írja elő.36 Ennek a kérdéskörnek van szentelve az ágostoni Regula teljes III. fejezete (De refectione et abstinentia) öt pontban. Ez a közvetlen utalás már csak azért is jelentős, hiszen a III. fejezet 2. pontja az asztali olvasmányra való csendben történő odafigyelést írja elő, amely alapvető jellegzetessége a monostoron belüli életnek és a szerzetesek étkezésének (vö. lelki és fizikai táplálék együttes vétele).37 De figyelemreméltó a különböző társadalmi rétegekből belépett szerzetesek és a betegek, vagy gondoskodásra szorulók egyedi igényeire való odafigyelés is (vö. III. 3-5). Hasonlóan jelentős a következő három idézet, melyek közül az első a munka szerzetesi életen belül elfoglalt helyéről beszél38, átvéve a Regula V. fejezet 2. pontját, amely alapján egyértelmű, hogy a munkavégzés is — ahogy az a fogadalomtételben kifejezésre jutott — a közösségért történik.39 Ez a norma teljes mértékben összhangban van a 668. kán. 3. §-val, azaz, hogy a fogadalmas szerzetes - legyen az ideiglenes vagy örök - amit saját munkájával szerez, azt az intézménynek szerzi.40 A tulajdonról való lemondás külső kifejezője a javak közös elhelyezése, illetve újbóli elosztása. Ennek az alapelvnek klasszikus megfogalmazását tartalmazza a premontrei konstitúció 87. pontja, átvéve a Regula I. fejezet 4. pontjának szóhasználatát.41 A három egymást követő idézet közül az utolsó egymás testvéri megbecsülését állítja mérceként a rendtársak elé, amelynek kifejezője a kölcsönös udvariasság, ahogy az a Regula VII. fejezetében, elsődlegesen a prelátus irányában, illetve az ő részéről a rendtársak irányában megnyilvánuló tisztelettel kapcsolatosan rögzítésre kerül (vö. VII. 2-4).42 A hatodik hivatkozás szintén a Regula VII. fejezetéhez kapcsolódik, amikor a jogalkotó a prelátus hivatala általános hátterének leírásához használja fel az ágostoni gondolatot a prelátus és a rendtársak testvéri kapcsolatáról.43 36 Const. 82: (...) Quod ad abstinentiam et ieiunium attinet, ratio habeatur legum Ecclesiae, morum regionis et consuetudinum domuum. 37 Regula S. Augustini, III. 2: Cum acceditis ad mensam, donec inde surgatis, quod vobis secundum consuetudinem legitur, sine tumultu et contentionibus audite; nec solae vobis fauces sumant cibum, sed et aures esuriant Dei verbum. 38 Const. 86: Per laborem nostrum apostolicum, manualem, scientificum, socialem communi legi laboris obnoxii, sustentationi quoque communitatis providemus (...). 39 Regula S. Augustini, V. 2: Ita sane, ut nullus sibi aliquid operetur, sed omnia opera vestra in commune fiant, maiore studio et frequentiori alacritate, quam si vobis singuli propria faceretis. (...). 40 CIC Can. 668 - § 3. Quidquid religiosus propria acquirit industria vel ratione instituti, acquirit instituto. Quae ei ratione pensionis, subventionis vel assecurationis quoquo modo obveniunt, instituto acquiruntur, nisi aliud iure proprio statuatur. 41 Regula S. Augustini, I. 3: Et non dicatis aliquid proprium, sed sint vobis omnia communia, et distribuatur unicuique vestrum a praeposito vestro victus et tegumentum, non aequaliter omnibus, quia non aequaliter valetis omnes, sed potius unicuique sicut cuique opus fuerit. Sic enim legitis in Actibus Apostolorum, quia „erant illis omnia communia et distribuebatur unicuique sicut cuique opus erat.” 42 Const. 88: Commercium nostrum quotidianum perfundat ad mentem Apostoli edicentis ut simus „caritate fraternitatis invicem diligentes; honore invicem praevenientes” (Rom. 12,10). 43 Const. 107: Prelátus, qui est membrum capituli canoniae eiusque caput, canoniae quam regit praeesse debet eamque animare. Aequalis sodalibus qua persona humana ab ipsis distinguitur servitio ministerii sui, et „sese existimet caritate servientem felicem.” Quicumque communitati praeficitur servitium auctoritatis cum sollicitudine pastorali verbo et exemplo exercens, firmandum praeprimis habet sanum aequilibrium inter personas et communitatem, utriusque incremento spirituali et materiali sedulo impensus.
