Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
40 Ku min ETZ Géza IL A PAPNÖVENDÉKEK KÉPZÉSE ÉS A JELÖLTEK KIVÁLASZTÁSA A papképzés időtálló módon kiemelkedő helye és intézménye a papnevelő intézet. Az a hely és komplex oktatói-nevelési fórum, ahol a növendékek nemcsak felkészülnek papi szolgálatukra, hanem ahol a nevelési folyamat során az egyház is megbizonyosodik arról, hogy a jelöltnek hiteles-e a hivatása és hogy alkalmas-e és el is kötelezte-e magát a szent szolgálat életre szóló végzésére.17 A képzés hangsúlya korábban a felkészítésen volt, ma egyre jobban kerül az alkalmasság vizsgálatára. A képzés magába foglalja a szellemi, lelki, testi és pszichés képzést, vagyis a papi személyiség komplex és integrális nevelésére irányul, aminek eredményességéhez a nevelők főleg rátermettségükkel, míg a növendékek elsősorban tanulékonyságukkal járulnak hozzá. A közös cél a krisztusi papi eszmény megismerése, illetve egész életünk ennek való alárendelése. Ezért „a szemináriumi intézményesen biztosított élet arra irányul, hogy egyfelől megteremtse a hosszú távú igényt a növendékekben az imádságra, a csendre, a rendszeres lelki olvasmányra, valamint az aszkézis különböző formáira; másfelől szembesítse a jelöltet azzal a lelki felelősséggel, amely a hivatásában való megmaradással jár. (...) A scientia sacra nem pusztán azért szent, mert az embernek a Szenttel való kapcsolatát igyekszik megvilágítani különböző szempontokból, a kinyilatkoztatás fényénél, hanem azért is, mivel az azzal foglalkozót és az azt művelőt közelebb viszi a Szenthez, így az Egyház céljához, a lelkek üdvösségéhez. Azaz az egyházi tudományok megfelelő lelkületű elsajátítása egyúttal a személy megszentelődését is kell, hogy szolgálja, közvetve az egész hívő közösségét”.18 A szellemi képzés tehát személyiségformáló hatású. Természetesen lehet úgy is teológiai tanulmányokat folytatni, hogy valaki csak szellemi tréningnek tartja azt. így lesz valaki esetleg kiváló valláskutató, vallásideológus, de nem teológus. Mert teológussá a szó teljes értelmében nem annyira a választott tudományos módszer, hanem inkább a tanultak és felismertek személyiségbe tudatot meghatározó módon való beépítése révén lehetünk. A választott és tanulmányozott világnézet ugyanis mindjobban át akarja hatni gondolati, akarati és érzelmi életünket. Ebből adódóan is „a kiegyensúlyozott személyiségnevelés szorosan hozzátartozik a szent szolgálatra vállalkozók képzéséhez.19 A szemináriumban eltöltött idő el kell, hogy vezesse a növendékeket a természetes emberi erények elsajátítására és az azok gyakorlásában való gyarapodásra. A készséges, tisztelettudó, udvarias, megfontolt, önmérsékletre képes viselkedés, mind a szemináriumi, mind a szerzetesei közösségen belül, fejleszti a nyugodt harmóniát, amely egyaránt elengedhetetlen feltétele a lelki és szellemi nevelésnek. (...) szükség van a kétkezi munka művelésére is. De itt említhetjük a fizikai képességek ápolását, az egészséges életmód 17 Vö. MONTINI, G. P., L'ordine sacro, in La funzione di santificare della Chiesa (Quaderni di Mendola 2), Milano 1995. 144. 18 Vö. SZÚROM! SZ.A., A szemináriumi és szerzetesi növendékképzés alapelvei, in Teológia 41 (2007) 67-68. 19 Pszichikailag kiegyensúlyozott a személy abban az esetben, ha a psziché összetevői kellő harmóniában, összhangban vannak egymással. Vö. MARCOZZl, V., Autorità e interioritá neU'esame alTammissione a/ sacerdozio, in Quaderni di Diritto Ecclesia!e 3 (1990) 46.
