Kánonjog 12. (2010)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása

A PAPSÁGRA KÉSZÜLŐK ALKALMASSÁGA ÉS ALKALMASSÁGUK BIZONYÍTÁSA 39

tartalékait és esetleges különféle sérüléseit, felmérve azok természetét és mélységét”.14 Ezeknek a sérüléseknek és problémáknak a horderejével nem biztos, hogy ajelölt tisztában van, vagyis a, jelöltek némelyike hajlamos lehet gyengeségeinek lebecsülésére vagy letagadására (...) nem említik a nevelőknek valamelyik súlyos problémájukat, mert félnek attól, hogy nem értik meg és nem fogadják el őket. így kevésbé reális várakozásokkal tekintetnek saját jövöjiikre. Ezzel szemben vannak olyan jelöltek is, akik inkább arra hajlanak, hogy eltúlozzák nehézségeiket, és hivatásbeli fejlődésük szempontjából leküzdhetetlen akadálynak tekintik azokat. (...) Ilyen problémák: a szélsőségesen erős érzelmi függés, a túlzott agresszivitás, az elégtelen képesség ahhoz, hogy hűséges legyen a vállalásaihoz, továbbá hogy derűs, nyitott, bizalomra épülő és együttműködésre kész kapcsolatokat alakítson ki társaival és az elöljárókkal, valamint a zavart vagy még kellően meg nem határozott szexuális identitás”.15

Ha tehát szükségesnek ítéli a püspök adott jelentkező pszichikai vizsgálatát (amikor felmerül a gyanúja valamely pszichológiai rendellenességnek), a fenti feltételek megtartása mellett, akkor ennek a vizsgálatnak a fő célja a diagnózis megállapítása. A diagnózis ismeretében pedig annak megállapítása, hogy ez eleve alkalmatlanságot jelent-e, vagy gyógyítható, tehát leküzdhető. Amennyiben ilyen terápiára szükség van, úgy azt ajánlatos a szemináriumi képzés előtt elvégezni. Amennyiben a nemi kapcsolatoktól való tartózkodás kerül terítékre, a jelentkezőben, még inkább a jelöltben arra is ki kell terjednie a nevelői figyelemnek, hogy nemcsak épp tartózkodik-e az illető az ilyen cselekményektől, azaz megvan-e a kellő önfegyelme, hanem azt is látnia kell, hogy feláldozza-e ezt az Isten országáért. Tehát itt ebben az esetben önfeláldozásról, nagy értékről való életre szóló lemondásról van szó. Ez feltételezi a normális és házasságban megélt szexuális élet nagyra értékelését.

Nem minden jelentkező számít újoncnak. Ismert ugyanis az a jelenség, hogy adott jelölt elhagyja a szemináriumot, vagy önként, vagy súlyos okokból elbocsátják, majd másik püspöknél próbálkozik. Ezeket a személyeket csakis abban az esetben szabad felvenni újra a növendékek közé, ha „beszerezték (...) róluk a kellő, főként a kilépés vagy az elbocsátás okaira vonatkozó információkat az illetékes püspököktől vagy nagyobb elöljáróktól. A korábbi papnevelőknek kimondott feladata, hogy pontos információkat nyújtsanak az új nevelőknek. Azt is különösképpen tartsák szem előtt, hogy a papjelöltek gyakran azért hagyják ott a papnevelő intézetet, hogy megelőzzék a kényszerű elbocsátást. Amikor egy papjelölt másik szemináriumba vagy növendékházba lép át, kötelessége tájékoztatni új papnevelőit a korábban végzett pszichológiai vizsgálatokról. De csakis a jelölt írásbeli, szabadon adott beleegyezésével juthatnak hozzá az új papnevelők a vizsgálatot lefolytató szakember véleményezését tartalmazó iratokhoz”.16

14 Vö. KATOLIKUS nevelés Kongregáció, Irányelvek pszichológiai szakemberek igénybevételéhez, 106.

15 Vö. KATOLIKUS Nevelés Kongregáció, Irányelvek pszichológiai szakemberek igénybevételéhez, 106-107.

16 Vö. KATOLIKUS NEVELÉS KONGREGÁCIÓ, Irányelvek pszichológiai szakemberek igénybevételéhez, 112.