Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
34 kuminetz Géza ettől függetlenül nemi identitásának súlyos zavarai fordulhatnak elő, amit tehát nem annyira a genetikai meghatározottság, hanem egyéb determináló hatások okoznak. És azt kell mondanunk, hogy a genetikai meghatározottsággal vetélkedő erővel, tehát megannyiszor a visszafordíthatatlanság erejével. Ezek között a tényezők között a betegítő determináló hatások közt kell megemlítenünk a családi instabilitást, a gyermekek érzelmi védtelenségét. Ez a fiúgyermekekre sokkal veszélyesebb tényező, mint a leányokra.2 Ez a közeg tehát óhatatlanul befolyással van azokra a fiúkra és ifjakra, akik a papi hivatás felé orientálódnak, netán már a papképzés résztvevői. A papság ugyanis egészen különlegesen férfias tevékenység. Egyrészt a szexuális ösztönt kell hathatósan megfékezniük a papjelölteknek, ami önmagában nagy lelki erőt tételez (amiből integrált személyiséget feltételezve, következik az általában vett fegyelmezettség),3 2 Vö. Bene, É., Emancipációs bumeráng, Budapest 2007. 128-136. 3 Ez nagy vonalakban a szerelem erkölcsi felelősségének tudatát és annak megfelelő viselkedést feltételez: Noszlopy László a szexualitásnak nyolc fő formáját különböztette meg. Első foka az ún. érzékiség vagy testiesség (fleischlich). Ebben a fázisban a szexualitás még úgy mutatkozik, mint szexuális gyönyör, illetve erre való vágyakozás. A második fok neve a szexuális hidegség, vagyis frigiditás. A szexualitás ezen a fokon nem más, mint az elnyomott, vagy a csalódott érzékiség vagy erotikum álarca. Ennek sok-sok negatív hatása van a házasságban. A szexualitás harmadik fokán a prüdéria, vagyis a farizeuskodó áltisztaság áll. És ez bizonyos, a hiteles szexualitást pótló aktusokban mutatkozik meg. így az erotikus fantáziálásban, kacérkodásban, sikamlós élcelődésekben, takarítási mániában, stb. Ebben a helyzetben az egyén elnyomja erotikus vágyait, de azok a tudatalattiban tovább dolgoznak. Sőt, ideges félelmekre, búskomorságra, kényszeres gondolkodásra és cselekvésre, neuraszténiára, hisztériára is vezethet. A prűd ember megtartóztatja magát, de álságos módon, mivel lénye titkos érzékiséggel telített. Nincs meg benne a valódi lemondás, mivel az valóban „csodálja a nemi életet, miközben - lemond róla, mert csak így jöhet létre igaz áldozat, míg ellenben, ha nem becsüljük pozitív jónak azt, amiről lemondunk, a ressentiment ál-aszkézise jön csupán létre. A szexualitásnak minden fajtájában világnézeti állás- foglalás van. A prüdéria az ál-világnézet irányában jelent állásfoglalást”. A szexualitás negyedik foka-faja a szexualitás varázslatos jellegének-erejének az átélése, melyben erősen jelen van az esztétikum. Az ötödik fokon pedig az ösztön és a szenvedély ereje, vonzása dominál, mely a vitális odaadottságban, önfeledtségben fejeződhet ki. A szexualitás ezen foka nem zárja ki ugyanakkor sem a könnyelműséget, sem az önkényt, vagyis az erkölcsi tényezőt nem szükségképp foglalja magába. Az erotika alkotja a szexualitás hatodik fokát, ami csak az emberre jellemző, a következő fokokkal együtt. Az erotika már szellemi elemet, a játékosságot, vagyis a változatosságot is beleviszi a szexuális életbe. Ez a mindig újat akarás és várás teszi az erotikát poligám jellegűvé. A szexualitás hetedik fokán már szerelemként mutatkozik, ami már magában foglalja az ctikumot, közelebbről az önzetlenséget, az odaadást. A szerelmes érzi felelősségét, érzi a szexualitás diabo- likus jellegét, mivel „a szent-titokzatosnak és a szégyenteljes-titkosnak, az odaadásnak és a legnagyobb önzésnek, a beteljesedésnek és az ürességnek vegyülése. A szerelmes rajongás odaadó, viszont a tőle hordozott vágy szexuális kielégülés, Freud-i libido után, határozottan önző, az én itt önmagát és a magáét keresi. így merül fel tisztaság és tisztátalanság problémája a szexualitás területén. (...) A tisztátalan, önző gerjedelem az embertársat méltóságától megfosztja, mert nem öncélt lát benne, hanem a saját érzéki gyönyörének eszközét, eszközt, melynek ára van (Kant). Az odaadó szerelem tiszta, mert a másik személy tiszteletét tartalmazza. A nemi élet mármost akkor odaadó, ha az érzéki gyönyörértékek magasabb, lelki és szellemi értékek szolgálatában, ezekkel összekapcsolva és összhangban állnak. Viszont akkor önző, tehát tisztátalan az érzéki gyönyör, ha magasabb értékeket megsért, ezekkel szemben öncéllá lesz, tőlük függetleníti magát és elszigetelődik. Nem önmagában rossz tehát az érzéki gyönyör, a szexualitás. A szerelem és a neki való intézmény, a házasság az, amely az érzéki gyönyört magasabb, lelki-szellemi értékekkel hozza kapcsolatba, és így biztosítja erkölcsi tisztaságát. Amíg az érzékiség nem válogat, az erotika pedig válogatós ugyan, de poligám, addig az igazi szerelem, a szó szűkebb értelmében, a végtelenre tö-
