Kánonjog 12. (2010)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása

A PAPSÁGRA KÉSZÜLŐK ALKALMASSÁGA ÉS ALKALMASSÁGUK BIZONYÍTÁSA 35

másrészt atyai feladatnak kell tekinteniük papi szolgálatukat, azaz felelni a rájuk bízottak érzelmi, értelmi és akarati életéért.4

A papi eszmény nem más, mint Krisztus főpapsága. Ennek az eszménynek a tudatára kell jutniuk a papi hivatás gondolatával foglalkozóknak, ennek az eszménynek kell mindjobban (helyesebben és mélyebben) meghatároznia mindazoknak a tudatát, akik a katolikus egyházban papi szolgálatra jelentkeznek. A papság végeredményben Isten ügyének a képviselete a világban, Isten titkaival való felelősségteljes sáfárkodás. Amilyen a pásztor, olyan a nép (Qualis rex, talis gregs). Ezért is oly fontos a magas szintű papképzés, illetve ajelöltek alapos kipróbálása, tehát

rekvés egy formája, amely kizárólagos és az Abszolútumot érinti. Minden valódi szerelem önmaga tartósságát igenli, és értelmével ellenkezik az időhöz kötöttség, a kapcsolat felbomlása. (...) A szerelem tehát örök egyesülés, abszolút odaadás”. Ez a vonás ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy „a szerelemben is sátáni getjedelmek lakozhatnak: vizsgálni, kínozni, ingerelni azt, akit szeretünk”. A szexualitás hetedik foka tehát az, amikor a szerelem meg akarja örökíteni magát hűségben és gyermek nemzésében, nevelésében. És ezt hívjuk házasságnak. A „házasság értelme a szerelem, mint lelki egyesülés, helyesebben, mint lelki és testi tényezők egysége. Az érzékiség egymagában semmit sem tud kielégíteni, nem lehet boldog, ha item szerelemből fakadt. Az érzéki gyönyör csak kifejezése a házastársak teljes lelki eggyé válásának. (...) A nemi élet értelme nem önmagában van, hanem csak felülről ismerhető meg, mint a házasfelek kölcsönös önajándékozásának szimbóluma és egyben valósága. (...) A házasságban a nemi élet érzékisége titokzatos, feloldó, ünnepélyes, megragadó, egyesítő. (...) A házasság így erotikának és ethosznak, nemi ösztönnek és erkölcsiségnek, szerelemnek és erénynek szintézise”. A szexualitásnak utolsó, nyolcadik foka a szüzesség, ami vallási motívumból, az Abszolútumért áldozatos módon lemond a nemi életről. Ez a cselekedet és életáldozat nem elnyomja az ösztönt, nem is annak gyengeségéből ered. Nem is az érzéki hajlamok hiányából fakad, hanem az értékről való önkéntes lemondásból. A házas és a szűzi életállapot egymás támaszai. Vö. NüSZLOPY, L., A világnézetek lélektana, Budapest 1937. 401-411.

A házasságot ma többen úgy fogják fel, mint az egyéni boldogság-gyarapítás egyik formáját, s erre szolgál a nemi érintkezés is. A nemi érintkezés valóban, nem korlátozódik a nemzésre, mert jóllehet a házasság fő célja az emberi nem fennmaradása, de alapértelme nem a gyermeknemzés, hanem az, hogy sajátos élet- és szeretetközösség. Tehát nem pusztán a faj szolgálatában áll. Nem is az a fő jellemzője, hogy ilyen vagy olyan érdekek közössége vagy gazdasági közösség, hanem az, hogy a felek nemi differenciáltságán alapuló szeretetszövetség. Ez pedig kölcsönös önátadással és elfogadással jár. Harmadik személy nem lehet részese ennek a szeretetközösségnek, vagy csak más címen, például a gyermeket a szülő szülői, tehát nem házastársi szeretettel szereti. Egyenrangú felek közössége, akiket a házassági kötelék köt össze, s ruházza fel őket ugyanazokkal, de nem szükségképp ugyanolyan módon gyakorlandó jogokkal és kötelességekkel. Ebben a közösségben a férfinak férfiasnak, a nőnek pedig nőiesnek kell lennie, különben sokat veszít termékenységéből a nemek közti természetes polaritás.

4 „A férfiúi psziché alapértelme, lényege és ennél fogva hivatottsága az atyaiság, a női léleké az anyaiság. Anyaiság: befogadás, megtermékenyülést váró megtárulás, a kapottságok megtartása, hordozása és kiérlelése, konkrét személyes aprólékos gondozással, és ennek szellemében a férfiúra való támaszkodás igényével. Atyaiság: adni, termékenyíteni, életet fakasztani, azt megvédeni, kereteit és lehetőségeit megszervezni és nevezetesen az értékek nagy hierarchiájába beleszervezni, Istenhez igazítani. Az atyaiságban van egy papi vonás: A férfi feje Krisztus; az anyaiságban pedig van egy lényegesen karitatív vonás: a nő feje a férfi”. Ugyancsak Schütz ezekből az adottságokból az alábbi három következtetést vonja le: 1) A nemi differenciáltság érvényesítésének természetszerű kerete a házasság, mivel az „atyaiság és az anyaiság teljes tartalmával, biológiai megalapozottságával is ott (a házasságban) tud teljesen kibontakozni”. S ennek természetszerű velejárója a nemi egyesülés és annak gyümölcse, a gyermek. 2) A nemeknek a házasságon kívüli kapcsolatai is csak ezzel a vonással (atyaiság és anyaiság) lesznek egészségesek, mivel „az a férfi találja el a nőkkel szemben való magatartását, aki az atyaság felelősségével, védeni- és építeni akarásával nézi; s az a nő a férfival szemben, aki az anyaiságot, gondosságot, közvetlen, de felelős szeretetszolgálatot tudja belevinni vonatkozásába”. Vö. SCHÜTZ, A., A házasság, Budapest 1940.