Kánonjog 12. (2010)
KÖNYVSZEMLE
132 KÖNYVSZEMLE tatja be a National Library of Scotland, Edinburgh Ms 18. 8. 6; a Bruxelles, Bibliothèque Royal Ms 1817; az Angers, Bibliothèque Municipale 369; a Párizs, Bibliothèque Natinale lat. 3858, lat. 4282, lat. 13656; valamint a BAV Reg. lat. 973; a Strasbourg, Bibliothèque Nationale et Univ. 108; az Orléans Bibliothèque Municipale Ms 222 (194) kéziratokat, összevetve további szövegtanúkkal. Mindezek alapján jut el a Szerző annak a megállapítására, hogy Chartres-i Szt. Ivó munkája kapcsán nem három önálló kánonjogi gyűjteményről és azok verzióiról kell beszélni, ahogy az a hagyományos forrástörténeti osztályozásokban szerepel (vö. Panormia, Decretum, Tripartita), hanem három szövegcsaládról (147-151). A mű második nagy egysége a hét függelék, amelyek a Biblioteca Mediceo-Lawvn- ziana di Firenze S. Marco 499 (153-156); a BAV Pál. lat. 587 (157-159); a National Library of Scotland, Edinburgh Ms 18. 8. 6 (160-162); az Angers, Bibliothèque Municipale 369 (163-165); a BAV Reg. lat. 973 (166-170); és a Paris, Bibliothèque Natinale lat. 3858 (171-173) kodikológiai leírását tartalmazzák; továbbá a bruxelles-i Panormia kézirat inszkripciós rendszerének összehasonlító táblázatát (174-187). A kötetet a kéziratok jegyzéke (188-189), és a részletes bibliográfia zárja ( 190-202). Szuromi Szabolcs Anzelm monográfiája új megvilágításba helyezi a Decretum Gratiani előtti kánonjoggyűjtemények történetét és átértékeli azok szerzőségét. Az egyes kánonjogi müvek összeállítói tehát alapvetően nem új joggyüjteményt akartak létrehozni, hanem az egyház jogszabályait és fegyelmi koncepcióját igyekeztek összefoglalni, amely mutatja a kánonjog, mint „élő jog” elevenségét. A kötetben megjelenő új szempontok minden bizonnyal jelentősen hozzájárulnak a további középkori kánonjogi kutatások irányainak kialakításához és az eddigi eredmények átértékeléséhez. FERENCZY Rita ERDŐ, P. Le sacré dans la logique interne d’un système juridique. Les fondements théologiques du droit canonique (Ouverture Philosophique), L'Harmattan, Paris 2009. pp. 212 AII. Vatikáni Zsinatot (1962-1965) követően a katolikus egyházon belül megjelentek olyan irányzatok, melyek kétségbe vonták az egyházjog létjogosultságát, és a hamis juridizmus vádjával illették a kánonjog művelését, ellentétbe állítva a jogi jelenséget a lelki és a szentségi egyházképpel. Ezzel egyidőben azonban, és épp a II. Vatikáni Zsinat hatására, erősödött a kánonjogászok körében az egyházjogra való teológiai reflexió, amelynek eredménye kifejezett hatással volt az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv szövegének végső formájára. Ennek talán legszembetűnőbb példája, az egyház hierarchikus felépítésére vonatkozó rész kidolgozása (vö. CIC 330-572. kánonok), a Lumen gentium kezdetű konstitúció alapján. Erdő Péter, bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, aki a kánonjognak, mint szent tudománynak, nemzetközileg elismert teoretikusa, ebben a monográfiájában az egyház jogi szerkezetének teológiai alapelemeit vizsgálja, elsődlegesen intézménytörténeti megközelítésben, melyben meghatározó szerepet tölt be az egyház egységén és szakramentalitásán alapuló letisztult ekklezio- lógiai érvelés. Erdő professzor először 1995-ben összegezte az egyházjog teológiájának, a szakrális látásmód szükségszerűségére építő elemzését, magyar nyelven
