Kánonjog 11. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)

Közlemények

97

kötőeleme, mégis az egymáshoz való viszonyuk máig vita tárgya a kánonjogászok között.82 Igaz ugyan, hogy a Keleti Egyházak Törvénykönyve hasonló témákat tárgyal, mint a CIC, de a két törvénykönyv szerkezetileg és az egyes témák tárgyalásmódjában sok esetben eltér egymástól.83 Szemben azokkal a szerzőkkel, akik kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de az egyik törvénykönyvet a másik kiegészítő forrásának tekintik,84 logikusabbnak tűnik azoknak a szerzőknek a véleménye, akik nem tekintik a két Törvénykönyvet egymás magyarázati forrásának.85 Ennek fő oka, hogy a két Törvénykönyv teljes egészében rendezi a konkrét jogintézményeket. Érdekes lenne, ha valódi joghézag esetén két zárt rendszer akár olyan kérdésekben, mint a büntetőjog vagy jogcselekményt érvénytelenítő vagy a jogképességet megsemmisítő törvények (pl. házassági akadályok) esetén egymás kiegészítő forrásai lennének.

ÖSSZEGZÉS

A hatályos Egyházi Törvénykönyv és az azon kívüli kánoni normák igyekeznek eligazítást adni az életben felmerülő kánoni kérdésekben. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy az élet újabb körülményeket eredményez, amire nincs hatályos kánoni norma. Újdonság a hatályos Egyházi Törvénykönyvben, hogy kifejezetten kimondja: kánoni norma alatt nemcsak az egyetemes és részleges jogszabályokat, hanem a jogszokásokat is értjük. Csak ezek hiányában beszélünk joghézagról - lacuna legis-ről. Ilyen esetekben alapvetően a szabadság elve érvényesül, vagyis nem kell követendő normát keresni. Azonban, ha a helyzet mégis megoldást követel, az illetékes hatóság, akinek az ügyben intézkednie kell, a Törvénykönyv 19. kánonjában felsorolt lehetőségeket alkalmazhatja. Ezek: a hasonló esetekre hozott törvények figyelembevétele; a jog általános elveinek a kánoni méltányosság szerinti alkalmazása; a Római Kúria jogszolgáltatása és gyakorlata; valamint a kánonjogtudósok közös és állandó véleménye. Ez egyben kimerítő listáját is jelenti a joghézag kitöltési lehetőségeinek. Ezeket a lehetőségeket azonban a jogalkalmazás minden területén felmerült joghézagra lehet alkalmazni, kivéve a kánonban is említett büntetőjogi kérdésekre és a kánonban ugyan nem említett, de logikusnak

Vö. GEFAELL, P., Rupporti tru i clue Cuclid, deli'unico Corpus luris Canonici, in ARRIETA, J-MILANO, G. P., Metodo, Fonti e Soggetti ciel Diritto Canonico Roma, 1999. 654-669.

x' Vö. ERDŐ P., Questioni interrituali (interecclesiali) ele! cliritto dei sacramenti (battesimo e eres ima), in Periodica, 84 (1995) 317-219. URRUTIA, F. J., Canones preliminares Codicis (CIC). Comparatio cum canonibus praeliminaribus Codicis Canonum Ecclesiarum Orrientalium (CCEO), in Periodica 81 (1992) 158.

84 Vö. ABBASS, J., Canonical Interpretation by recourse to parallel passages a compartive study of the Latin and Eastern Codes, in The Jurist 51 (1991) 295-296. FÜRST, G., Interdipendenza del Dirit to Canonico latino ed orientale, Alcíme osservazioni circa il diritto canonico della Chiesa cattolica, in BHARANIKULANGRA, K.., (a cura di), II diritto canonico orientale nell”ordinamento ecclesiale, Città del Vaticano 1995. 16. Ez utóbbi meg tágabban alkalmazná az analógia elvet a két törvénykönyv páthuzamos helyei között.

*5 Vö. MaRZOA, Á.—MIRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegeticul Commentary, I. 348; (OTADUY, J.). BROC!, M., II Nuovo Codice orientale e la Chiesa Latina, in Antonianum 66 (1991) 35-61. ZUZEK, I., Presentazien del Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, in Monitor Ecclesiasticus 115 (1990) 591-612.