Kánonjog 11. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)

Közlemények

89

szél kifejezetten kánoni méltányosságról. A régi Kódex még kevesebbszer, egyetlen egyszer beszélt szólt méltányosságról és éppen a joghézag kitöltésével kapcsolatban, a 20. kánonban. Az összes többi helyen csak a méltányosság vagy a természetes méltányosság kifejezést használta. Ebből kifolyólag nem volt egységes elképzelés arra vonatkozóan, hogy van-e különbség a joghézag esetén használt kánonjogi méltányosság és a CIC más helyein használt méltányosság vagy természetes méltányosság között. Több szerző úgy gondolta, hogy a két kifejezés között létezik különbség, amit kisebb eltérések mellett lényegében abban láttak, hogy a kánoni méltányosság a méltányosság egy objektívabb fonnája, hiszen a természetes méltányossághoz, mint általános alapelvhez, hozzáadódik még a kánoni hagyomány is.42 E szerint a (természetes) méltányosság és a kánoni méltányosság nem ugyanaz, de az utóbbi feltételezi az előbbit.43 Mások úgy gondolják, a méltányosság vagy természetes méltányosság a „természetes erkölcsre” utal, amitől a törvényhozó megkülönbözteti a kánoni méltányosságot, ami a Törvénykönyvben a jogi analógia (19. kán., 1752. kán.) alkalmazása során tanúsított méltányosságot jelenti.44 Mások ellenben úgy vélték, hogy a kánonjogban a méltányosság attól függetlenül, hogy a törvényhozó milyen kifejezést használ — kánoni, természetes vagy jelző nélkül csak méltányosság - ugyanazt jelenti.45 A méltányosság alkalmazása a kánonjogban mindig a kánoni hagyomány szerint történik attól függetlenül, hogy az adott törvény vagy kánon milyen kifejezést használ. A kánoni méltányosság mindig kapcsolódik a természetes méltányossághoz, de annak egy alkalmazási módja.46 A méltányosságról alkotott felfogás erősen kihat arra is, hogy a méltányosság elvét joghézag kitöltése esetén az egyes kánonjogászok tág vagy szűk értelemben értelmezik-e, vagyis az alapelvek mindegyikére47 vagy csak a hasonló törvények, illetve a jog alapelveinek alkalmazására vonatkoztatják.48 Ha a méltányosságot az egész kánonjogot átjáró elvnek vesszük, logikusabbnak tűnik a

42 D’ANGELO, S., De aequitate in Codice iuris canonici, in Apollinaris 1 (1928) 370-371. De PAOLIS, V., Le leggi ecclesiastichc, in U diritto nel mistero, I. 301.

43 „Aequitas canonica propria non est idem ac aequitas naturalis.” CAPPELLO, F. M., Summa /uris Canonici, 1. 71. - A természetes méltányosság civil jogi kiterjesztésről lásd FRIVALDSZKY J., A fejedelem és a méltányosság a középkorban — Az aequitas mint a hatalom normatív korlátja, mint a normaalkotási kompetencia-kiterjesztési eszköze és mint az alattvalókhoz való viszonyulási norma, in FRIVALDSZKY J., Klasszikus természetjog és jogfilozófia, Budapest 2007. 176-196.

44 „Das Wort aequitas bedeutet dem Wortsinnc nach «Einheitlichkeit, Gleichmäßigkeit, Gleichheit. Im kanonischen Recht nahm cs früh die den römischen Juristen bekante Bedeutung von Billigkeit an, und in diesem Sinne werden aequitas naturalis und aequitas im Kodex gebraucht. Strittig ist dic aequitas canonica in c. 20. Der Sinn ist (...) daß bei dem Hcranzichcn allgemeiner Rcchtsgrundsätzc auf eine “gleichmäßige rechtliche Behandlung gleicher oder ähnlicher Rechtsverhältnisse im Sinn und Geist des kirchlichen Rechts (aequitas canonica) Bedacht zu nehmen ist.»“ MÖRSDORF, K., Rechtssprache des Codex Juris Canonici, Paderborn 1937. 42. Ugyanehhez a véleményhez lásd még EICHMANN, E., Lehrbuch des Kirchenrechts auf Grund des CIC, Padrbom 1934. 71. ERDŐ P., Méltányosság a mai egyházjogban, ERDŐ P., Az élő egyház joga, Budapest 2006. 49.

45 VAN HOVE, A., Commentarium in Codicem luris Canonici, I. Romae 1930. 291-292. DDC V. 408.

44 MICHIELS, G., Normae generales iuris canonici, I. 620.

47 BerlingÔ, S., Diritto canonico, Torino 1995. 143.

43 Vö. MICHIELS, G., Normae generales iuris canonici, I. 621.