Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
90 Közlemények méltányosság tágabb értelemben való felfogása, miszerint a kánoni méltányosságot nemcsak a jog alapelvei vagy a hasonló törvények alkalmazása estén, hanem a többi kiegészítő elv (a jogszolgáltatás, a joggyakorlat vagy a jogtudósok állandó véleményének alkalmazása) esetében is meg kell tartani. Ez még akkor is igaznak tűnik, ha a 19. kánon mondatszerkesztése inkább ennek ellenkezőjét látszik alátá• 49 másztam. 4. A Római Kúria jogszolgáltatása és gyakorlata A lacuna legis feloldásában segítséget jelenthet a római kúria jogszolgáltatása, a jurisprudentia és közigazgatási gyakorlata, a praxis. A hatályos Egyházi Törvénykönyv már nem használja a régi Kódex stylus kifejezését (CIC [1917] Can. 20). A sytlus vagy sytlus formale a praxis-sál, vagy ahogy még nevezték a stylus materiale-va\, a bírói és közigazgatási gyakorlat tartalmi megoldásaival és állandóságával szemben a gyakorlat formai elemeire helyezte a hangsúlyt.30 A törvény- könyv átdolgozása során a kánon szövegét először csak kibővítették - iurispru- dentia ecclesiastica, praesertim stilo et praxi curiae romanae51 -, és csak később került sor a stylus törlésére. Vannak, akik a szóhasználat mögött a törvényhozó mélyebb szándékát fedezik fel, miszerint így lehetősége van annak, hogy egyértelmű és megkülönböztetett módon találjanak segítséget a bírósági jogszolgáltatás és a közigazgatási ügy esetén kialakult joghézagra.49 * 51 52 Nem bármely bíróság és hatóság, hanem csak a Római Kúria központi hivatalainak és bíróságainak joggyakorlatára illetve jogszolgáltatására gondolunk. Ennek oka egyrészt jogtechnikai: a Kúria szakmai felkészültsége, másrészt a communio Ecclesiarum, vagyis hogy viszonylagos egység legyen a helyi hatóságok és az egyetemes egyház egyházkormányzati tevékenységében.53 Úgy tűnik azonban, annak semmi akadálya, hogy a 19. kánon analógiájára az egyházmegyei kúria gyakorlata részleges törvény hiánya esetén joghézag kitöltésének forrásává váljon.54 Tehát az 49 CIC (1917) Can. 19 - Si ccrta de rc desit expressum legis sive universalis sive particularis praescriptum; aut consuetudo, causa, nisi sit poenalis, dirimenda est attentis legibus latis in similibus, generalibus iuris principiis cum aequitate canonica servatis, iurisprudentia et praxi Curiae Romanae, communi constantiquc doctorum sententia. Az eredeti szövegből inkább az derül ki, hogy a „cum aequitate" csak a hasonló esetekre es a jog alapclveirc terjed ki. Ebből azonban nehéz elgondolni, hogy a joghézag kitöltésének többi elvénél ne kellene figyelembe venni a méltányosságot. 511 JONE, H„ Gesetzbuch, I. 43. - Néhány szerző hangsúlyozza, hogy a stylust lehet tág értelemben értelmezni és így nincs éles különbsége a két kifejezés között, „fonnula canonis stylus et praxis curiae romanae intclligatur per modum unius.” MICHIELS, G., Nonnae generales iuris canonici, I. 593. Éppen ezért a szóhasználati változtatás és a stylus törlése a kánon szövegében nem okozott lényegi módosulást a kánon jelentésében, és így a joghézag kitöltésének lehetőségében. A parxis ma jelenti a közigazgatási intézkedés mind formai - stylus formalis, mind tartalmi elemeit - stylus materialis. Vö. ARRIETA, J., 11 vulore giuridico della prassi della curia romána, 100. 51 Communicationes, 19 (1987) 57, 94-95; 23 (1991) 158. 52 MARZOA, Á.-MJRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R„ (ed.) Exegetical Commentary, I. 360 (OTADUY, J). 53 ARRIETA, J., II valore giuridico délia prassi della curia rontana, 104-105. 54 VAN HOVE, A., Commentarium in Codicem Iuris Canonici, 338.
