Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
Közlemények 85 (szentségjog, közigazgatási intézkedés, vagyonjog, eljárásjog, stb.). Ez sok esetben nem is könnyű, ha figyelembe vesszük a Kódexben tárgyalt kérdések sokszínűségét, illetve hogy ugyanazt a joghézagot több oldalról is meg lehet közelíteni. A figyelembevétel önmagában még nem jelenti a hasonló esetre hozott törvény egy az egyben való használatát. Régebben több kritika is megfogalmazódott a hasonló törvények joghézag esetére való alkalmazásával kapcsolatban. A kritika elsősorban a törvény céljára - ratio legis - összpontosított, ami mindig meghatározó az adott kánon vagy jogintézmény megalkotásánál. A törvény célja — ratio legis — azonban nincs figyelembe véve a törvény joghézagra való alkalmazása esetén. Ezzel szemben azonban elmondható, hogy egyrészt nem kell ennyire szigorúan venni a hasonló törvény joghézag esetére való alkalmazását, hiszen az nem egy az egyben való átvételt vagy alkalmazást jelent. Másrészt a ratio legis , egy jogi alapelv, és így mint a joghézag megoldásának másik alapelve, a jog alapelveinek alkalmazása - analogia iuris - egyébként is figyelembe vehető.18 Hasonló törvény alatt nem bármilyen törvényt értünk, hanem csak a hatályos kánoni törvényeket. így nem tekintjük hasonló esetre hozott törvénynek a világi törvényeket, még akkor sem, ha hasonló vagy ugyanolyan kérdésekről rendelkeznek. 19 Ez alól kivételt jelent az a helyzet, ha a világi törvényt az egyházjog kanonizálta.20 Szintén nem alkalmazható az ugyan hasonló, de már nem hatályos egyházi törvény sem.21 A tennészeti és a pozitív isteni törvények, bár a jog általános alapelveinél segítséget jelenthetnek (lásd alább), de mint hasonló esetre hozott törvények nem foghatók fel, hiszen a C1C ebben a fejezetében (7-23. kánonok) az egyházi törvényekről van szó. 2. A jog alapelveinek alkalmazása A lacuna legis feloldásának másik alapelve a jog alapelveinek alkalmazása az analogia iuris. Sem a Törvénykönyvben, sem azon kívül nem találjuk meg ezeknek az alapelveknek a kimerítő felsorolását. Ezért az alapelvek egységessé tétele érdekében létezett a kánonjogászok között arra irányuló igény, hogy az általánosságban megfogalmazott „jog alapelveit” pontosan meghatározzák.22 Be kell azonban látni, hogy technikailag lehetetlen az alapelvek kimerítő listáját összeállítani. A fő problémát azonban mégsem az aprólékosan kidolgozott lista hiánya okozza, hanem annak eldöntése, hogy nagy jogi kategóriákra hogyan tekintsünk? Vajon az alapelvek alatt csak a pozitív (kánonjjogi elveket értjük, vagy a tennészetjogi, il'* MARZOA, Á.—MIRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R„ (cd.) Exegetical Commentary, I. 352 (OTADUY, J). 19 PINTO.V.P. (a cura di). Commento al Codice di Diritto Canonico, Città del Vaticano 2001 2 22 (PINTO,V.P.). - Bár vannak szerzői vélemények, melyek a hasonló világi törvényeknek az összehasonlítás szempontjából bizonyos jogtechnikai jelentőséget tulajdonítanak, vö. AYMANS, W.—MÖRSDORF, K., Kanonisches Recht, 1. 186. 20 Vö. JONE, H„ Gesetzbuch, I. 42. 21 Vö. García Martin, J., Le norme, 127. 22 Vö. FEDELE, S., Generalia iuris principia, cum aequitate canonica semita, 51.
