Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
86 Közlemények letve pozitív isteni jogra visszavezethető elveket is. Kérdés az is, hogy belevehet- jük-e az alapelvekbe más jogi rendszerek vagy jogi kultúrák alapelveit, mint például a római jog alapelveit.23 Erre vonatkozó norma hiányában ennek eldöntése, meglehetősen függ az adott jogász vagy iskola jogi beállítottságától. Éppen ezért némely szerző nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a joghézag kitöltésénél figyelembe vehető jogi alapelvek a kánonjogban rendkívül összetettek. Vannak alapelvek, amelyek pozitív isteni jogból vagy természetjogból származnak, más alapelvek ellenben a jogalkotó tevékenységéből vezethetők le.24 Ezeket a jogalkotó szándékára visszavezethető alapelveket leginkább a CIC első, illetve második könyvének első része, a krisztushívők jogaira vonatkozó kánonok (208-223. kánonok.) tartalmazzák. Ilyen alapelveknek tekintjük például a logikusságot, a lelkek üdvösségének (1752. kán.), az emberi és keresztény méltóságnak a szem előtt tartását, illetve a méltányosság és az igazságosság együttes alkalmazását, stb. Mások erőteljesebben hangsúlyozzák a természetjog és a tenné- szetjog elveinek a pozitív jog elvei mellett való alkalmazhatóságát is.25 Itt azonban logikus kérdésként merül fel, hogy mik azok a konkrét alapelvek, amiket még a természetjog alapelveinek tekinthetünk, hiszen jól látszik, hogy természetjoggal foglalkozó iskolák ilyen irányú megfogalmazásai milyen széles skálán mozognak.26 Kicsit túlzott véleménynek látszik az olyan elgondolás, ami a jogi alapelvek alatt csak a természetjogi elveket érti, mivel a pozitív jogi elveknek úgyis a termé- szetjogi elvekhez kell igazodnia. Ez a vélemény legmarkánsabban, mint visszaté23 Néhány szerző erőteljesen hangsúlyozza, hogy a jog általános elvei alatt a római jog elveit is értenünk kell. Vö. CAPPELLO, F. M., Summa Iuris Canonici, I. Romae 1935. 90. Chelodi, I., Ius de personis iuxta codicem iuris canonici praemisso tractatu de principiis et fontibus, Tridenti 1922. 68. DE MEESTER, A., luris Canonici Compendium, Bruges 1926. 276. WERNZ, F.-VlDAL, P., Ius Canonicum, I. Romae 1934. 181. OJETTI, B., Commentarium in Codicem luris Canonici, I. Romae 1927. 150. SIPOS, S., Enchiridion, 20. MlCHIELS, G., Normae generales iuris canonici, 1. 620. CLAEYS BOÚÚAERT, F. - SIMENON, G. Manuale juris canonici ad usum seminariorum, Gandac et Lcodii 1930. 175. E véleményen belül talán szélsőségesnek mondható Ravù elgondolása, aki az alapclvck alatt kizárólag a római jog alapclvcit érti, s mindezt a korai cgyházfcgyclcm és egyházszervezet, illetve a római jog szoros kapcsolatára vezeti vissza. Az egyház a saját fegyelmi rendjébe úgy emelte be a római jog alapclvcit, jogtechnikai eszköztárát, hogy közben a saját függetlenségét teljesen megőrizte, vö. RAVÀ, A., II problema déllé lacune, 154-161. A CIC (1917)-bcn megtalálható római jogi alapclvckhcz lásd Bartocetti, V., De regulis juris canonici, Ramac 1935. 24 BEAL, J.-CORIDEN, J-Green, TH., (cd.), New Commentary on the Code of Canon Law, Washington, D.C. 2000. 78 (HUELS, J.). PlNTO,V.P. (a cura di). Commento aï Codice di Diritto Canonico, 22 (PINTO,V.P.). 25 Vö. OJETTI, B., Commentarium in Codicem Iuris Canonici, I, 150; VERMEERSCH, A.—CREUSEN, I., Epitome iuris canonici, I. Romae 1949. 127. D’ANGELO, S., Le lacune vigente ordinamento giuridico canonico, 77-79. MlCHIELS, G., Nomme generales iuris canonici, 1. 620. SÍPOS, S., Enchiridion, 20. A különböző természetjogi iskolák álláspontjához lásd Frivaldszky J., Klasszikus természet- jog és jogfilozófia, Budapest 2007. Néhány konkrét természetjogi elv, mint például az egyén, a közösség, a család, a haza, az állam létjoga megfogalmazódik Horváth Sándor munkáiban. De ezek értelmezési szintje is erősen függ az adott iskola, vagy jogász értelmezésétől, vö. HORVÁTH S., Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál, Budapest 1944. 252-336. HORVÁTH S., A természetjog rendező szerepe, Budapest, 1941.
