Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
84 Közlemények sem mondható el, hogy az egyetemes vagy részleges joggal vagy jogszokással megegyező értékű norma lenne. Tehát a kiegészítési elvek nem helyettesítik a törvényt vagy a jogszokást, hanem megoldási lehetőséget kínálnak. A Kódex szó- használata is ezt látszik alátámasztani. Amíg a CIC (1917) a törvény hiányában a kiegészítő elvekre a norma kifejezést használta, vagyis „ha nincs törvény a következő norma követendő”, norma sumenda est (Can. 20), addig a hatályos Egyházi Törvénykönyv a causa dirimenda est - ügyet megoldani - és nem a norma szó- használattal él. A kánon a norma kifejezezés kerülésével is jelzi, hogy a joghézag kitöltési lehetőségei nem a törvénnyel vagy jogszokással egyenértékű lehetőségek. 13 Egymáshoz - és nem a törvényhez vagy jogszokáshoz - viszonyítva azonban a joghézag megoldására vonatkozó lehetőségek egyenértékűek, tehát a kánonban való egymás utáni felsorolásuk semmilyen hierarchikus rendet nem takar.14 A kánonban megjelölt lehetőségek az élet minden területén fellépő joghézag esetére alkalmazhatóak. Annak ellenére, hogy az „(...) ügy — causa” kifejezés az eljárásjogban a bírósági ügyekre használt kifejezés, ez nem jelenti azt, hogy itt a joghézag feloldásánál az ügy — causa - csak a bírósági ügyekre vonatkozna. Kivételt jelentenek azonban büntető és a jogcselekményt érvénytelenítő és jogképességet megsemmisítő törvények. Büntető törvényekre vonatkozó kivételt a kánon (19. kán.) kifejezetten is említi. Ez összhangban áll a büntetések kiszabására vonatkozó kánoni alapelvvel, miszerint a krisztushívőknek joguk van arra, hogy kánoni büntetéssel csakis a törvény előírása szerint sújtsák őket (221. kán. 3. §).15 Bár a kánon kifejezetten nem említi, de logikus, hogy a joghézag kitöltéseinek elveit nem lehet alkalmazni a jogcselekményt érvénytelenítő és jogképesességet megsemmisítő törvényekre, illetve azokra a törvényekre, amiket a 18. kánon szerint szorosan kell értelmezni.16 1. Hasonló esetekre hozott törvények figyelembevétele A joghézag feloldásának egyik alapelve a hasonló esetekre hozott törvények figyelembevétele, az úgynevezett analogia legis.17 Ahhoz, hogy egy joghézagra hasonló törvényeket lehessen alkalmazni, először a kérdés természetét kell eldönteni 15 Communicationes 17 (1985) 34-35. 14 Vö. JONE, H„ Gesetzbuch, I. 42. 15 Vö. SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti luris Canonici Universitatis Catholicae dc Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 203-204. Ifi Vö. MtCHIELS, G., Normae generales iuris canonici, I. 593. - Egyes szerzők kifejezetten megjegyezték, jobb lett volna, ha a CIC (1917) 20. kánonja a „nisi agatur de poenis, applicandis” helyett a „nisi a iure prohibitur” kifejezést használta volna, vö. Staffa, D., Imperfezione e lacune del primo libro del Codice di diritto canonico, in Apollinaris 33 (1960) 59. 17 Az analogia legis-re konkrét példa: szcntclési clbocsátót adhat a személyi prclátus is, jóllehet ő nincs kifejezetten megemlítve az elbocsátó levélről rendelkező 1018. kánonban. Mivel azonban a 295. kánon alapján, mint saját ordinárius áll a személyi prclatúra élén, cs joga van, hogy inkardinálja, felszentelje vagy fclszcntcltcssc saját növendékeit, ebből következően a szcntclési elbocsátó megadására is jogosult. Plébános áthelyezésének és elmozdításának alapél vei (1740-1747. kánonok.) a többi hivatalra vonatkozó elmozdításra és az áthelyezésre is alkalmazhatóak (193. kán. 1. §). Székakadályoztatás esetén az egyházmegyéről ideiglenesen gondoskodó pap megválasztására vonatkozó norma (423-424. kánonok) alkalmazható az egyházmegyei kormányzó megválasztására is (414. kán.). A jogi személy testületi cselekedeteire vonatkozó norma (119. kán.) alkalmazható a többi testületre cs csoportra is.
