Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)
Közlemények 83 jogkétséggel, nem kérdéses a törvény léte, hanem nincs törvény az adott kérdésben. A joghézag eltér a törvény nem ismerésétől is, hiszen nincs mit megismerni (15. kán.). A joghézag felléphet mind az egyetemes jog, mind a részleges jog szintjén, azonban a kitöltésnél figyelembe kell venni, hogy egyetemes vagy részleges törvény pótlását végezzíik-e, hiszen egyrészt nagyon eltérő kérdésekről lehet szó, másrészt a két esetben az egyes kiegészítő lehetőségek felhasználási módja is eltérhet.8 Joghézag esetén általában a szabadság elve érvényesül. Nem kell követendő normát keresni. Mivel azonban az élet új helyzeteket teremthet, a viták elkerülése végett, a jogalkalmazónak ezekre a helyzetekre törvény hiánya esetén is megoldást kell találnia. A 19. kánon nem írja le, hogy ki jogosult a joghézag kitöltésére. Logikusnak tűnik, ha ezt a törvény magyarázatának (16. kán.) mintájára gondoljuk el. Vagyis illetékességi körén belül a törvényhozói, bírói vagy végrehajtói hatalommal rendelkező hatóságnak kell a joghézag kitöltését végeznie.9 A kánonjogászoknak is lehet a joghézag feloldására vonatkozó véleménye, de ez, mint a törvények magánmagyarázata esetében, úgy itt sem hoz létre semmiféle követési kötelezettséget. így a joghézag kitöltésére irányuló intézkedés jogi értéke, esetleg a későbbi ugyanilyen esetre való alkalmazhatósága erősen eltérhet attól függően, hogy melyik hatóság végzi a joghézag kitöltését, és ehhez milyen eszközöket használ (ezt lásd lejjebb). Meg kell győződni azonban arról, hogy az adott kérdésben valóban nincs életben semmilyen jogszabály, illetve hogy a kérdés nem oldódott-e már meg a törvényhozó által kibocsátott idevonatkozó új, akár a Törvénykönyvön kívüli jogszabállyal, valamint hogy nem született-e a kérdéses esetre a Pápai Törvénymagyarázó Tanácsnak egy már meglévő jogszabályra vonatkozó kiterjesztő magyarázata (16. kán. 2. §). Bár a joghézag kitöltésére vonatkozó intézkedés a későbbikben hasonló esetben segítséget jelenthet, nem hoz létre kötelező jogi normát10 11 arra vonatkozóan, hogy a hatóságnak a későbbi esetekben ugyanígy kellene eljárnia. II. A JOGHÉZAG KITÖLTÉSÉHEZ HASZNÁLHATÓ LEHETSÉGES ESZKÖZÖK A törvényhozó egy kánonban (19. kán.) foglalta össze azokat az alapelveket, amelyek joghézag esetén segítséget jelenthetnek a megfelelő megoldás megtalálásában. Abban nincs egyetértés a szerzők között, hogy vajon a 19. kánonban felkínált lehetőségek kimerítik-e a joghézag megoldásának lehetőségeit, vagy más eszközökhöz is lehetne folyamodni.11 Mivel ebben az esetben fontos jogcselekményről van szó, meggyőzőbbnek látszik azoknak a szerzőknek a véleménye, akik úgy vélik, hogy a Kódex által meghatározott eszközök kimerítő listáját jelentik a joghézag feloldási lehetőségeinek.12 * * Az is igaz, hogy egyik kiegészítő lehetőségről 8 Vö. GARCÍA Martin, J., Le nonne generali del Codex Iuris Canonici, Roma 1996. 125. 9 Vö. AYMANS, W,—MÖRSDORF, K., Kanonisches Recht,I. Paderborn 1991. 185. 10 MaRZOA, Á—MIRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R., (cd.) Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, I. Montreal 2004. 348-349 (OTADUY, J). 11 MARZOA, Á.-MlRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R., (ed.) Exegetical Commentary, 1. 348 (OTADUY, J). 12 „Taxatíve sunt intclligcnda, ita ut ad adcmplcndas legislationis canonicae lacunae ad nullam aliud permitatur recursus.” MICHIELS, G., Normae generales iuris canonici, I. ParisiisTomaci-Romac 1949. 596.
