Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények távolabbi következményei - Fegyelmi intézkedések a CIC VI. könyvén kívül
Közlemények 67 lalinat értünk, hiszen a felfüggesztés csak klerikusokat sújthat, akik amúgy sem köthetnek kánoni házasságot. A cenzúrák elsősorban a szentségek felvételét tiltják, úgyhogy a megbüntetett személy amúgy sem vehetné fel a szentséget, de mivel a házasságnál a feleket nemcsak a szentség felvevőjének, hanem kiszolgáltatójának is tekintjük, ez a kánon törekszik érvényt szerezni a szentség (jelen esetben a házasság) felvétele és/vagy kiszolgáltatása tilalmának azzal, hogy megtiltja a közreműködőnek, hogy a cenzúrával sújtottak házasságkötésénél asszisztáljon. Ha a helyi ordinárius vagy plébános ítélettel vagy határozat útján ki van közösítve, egyházi tilalom alá van helyezve, vagy hivatalából fel van függesztve, vagy ilyennek lett nyilvánítva, nem működhet közre érvényesen házasságkötésnél (1109. kán.). Ha valakit kimondott vagy kinyilvánított kiközösítés sújt, nem szavazhat (171. kán. 1. §), nem nyerhet érvényesen felvételt hivatalos társaságokba, vagy ha törvényesen felvették, de később kiközösítésbe esik, előzetes figyelmeztetés után a társulásból elbocsátandó (316. kán. 1-2. §§), valamint a kiközösített nem nyerhet el búcsút (996. kán. 1. §). Az önmagától beálló kiközösítés kinyilvánítása nem szükséges ahhoz, hogy ez utóbbi következmény életbe lépjen, hiszen a búcsú hatásai úgyis csak belső fórumon érvényesek. A szentáldozáshoz nem szabad odaengedni a kiközösítettéket és az egyházi tilalommal sújtottakat a büntetés kiszabása vagy kinyilvánítása után (915. kán.). Ez az előírás erősebb mint az 1331-1332. kánonok tilalma, hiszen ez a szentség kiszolgáltatóját is eltiltja attól, hogy a büntetés alatt levőket megáldoztassa. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartanak. A kimondott vagy kinyilvánított kiközösítés vagy egyházi tilalom alatt levők, ha ez a tény közismert, nyilvános bűnösöknek tekintendők, azaz ugyanazok az előírások vonatkoznak rájuk is: pl. nem részesíthetők egyházi temetésben (1184. kán. 1. § 3).44 Noha a büntetés megszűnik az elkövető halálával,45 46 ebben az esetben a következmény érvényben marad, ami annak az életstílusnak a folyománya, ami miatt a büntetés is életbe lépett. Ha egy klerikust elbocsátanak a klerikusi állapotból, magánál a jognál fogva el van mozdítva az egyházi hivatalától (194. kán. 1. § 1). A hatályos Egyházi Törvénykönyv szövegének előkészítésekor felmerült megoldással szemben (Sch. Norm. Gen. c. 170, § 2), a klerikusi állapotból való elbocsátás nemcsak azoknak a hivataloknak az elvesztésével jár, ami klerikusoknak van fenntartva, hanem minden egyházi hivatal elvesztésével,4<> és az ilyen személy a jövőben sem tölthet be semmilyen olyan egyházi hivatalt, amit a 145. kánon említ47 * A keleti egyházakban ajelöltek noviciátusba való felvételéhez szükséges, hogy az illető ne legyen semmilyen büntetés alatt, kivéve azokat, amiket a CCEO 1426. 44 KUMINETZ G., Az Egyház megszentelő feladatú, 41. 45 ERDŐ P., Az egyházi büntetések elengedése, in ERDŐ P., Az élő egyház joga, Budapest 2006. 426. GEROSA, L., Canon Law, London-New York 2002. 157. 46 LÜD1CKE, K. (Hrsg.), Miinsteríscher Kommentar, Can. 194/2 (SOCHA, H.). Communicationes, 3 (1971) 197. 47 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegetical Commentary, II/1. 407. (Otaduy, J.).
