Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz
54 Szúrom i Szabolcs Anzelm A plébánosnak - amint arra utaltunk - sajátos kötelessége, hogy megismerje a területén működő intézmények, mozgalmak, csoportok lelkiségének egyedi vonásait, hogy lelkipásztori munkája során segítségére lehessen a különböző közösségekhez tartozó krisztushívőknek az életállapotuknak megfelelő megszentelődés- ben, valamint, hogy be tudja őket kapcsolni a plébánia aktív életébe. Ehhez a plébánosnak, illetve a plébánián lelkipásztori szolgálatot teljesítő káplánoknak, alkalmat kell találniuk a különböző lelkiségi irányzatokhoz tartozó krisztushívőkkel való személyes beszélgetésre és rekollekciós alkalmakra. A plébánia területén működő lelkiségi irányzatok és a plébánia kapcsolatának azonban fontos és elengedhetetlen alapeleme, a krisztushívők teljes köre lelkipásztori ellátásának szem előtt tartása. Egyetlen lelkiségi irányzat, mozgalom vagy csoport sem sajátíthatja ki a plébánia intézményes kereteit és az azt saját pásztorként vezető plébánost, illetve a plébánián végzendő általános lelkipásztori teendőkkel megbízott további papokat, kivéve, ha azokat az illetékes egyházi hatóság kifejezetten az adott lelkiségi csoport lelkipásztori ellátásával bízta meg.34 A megszentelt élet intézményei és az apostoli élet társaságai, továbbá a különböző méretű lelkiségi csoportok tevékenysége a plébánia területén, a plébánia egységét, a krisztushívők teljes körének megszentelődését és az aktív lelki életben való elmélyülését kell, hogy szolgálja. így a keresztény élet megélésének egymástól eltérő formái nem oszthatják meg a hívek közösségét. Különösen is sajnálatos - a katolikus egyház tanbeli és fegyelmi álláspontjával ellentétes - a plébánia híveinek ilyen jellegű megosztása a liturgia, azon belül a Szentmiseáldozat bemutatásának a terén.33 Annak ellenére, hogy a különböző lelkiségi irányzatok sajátos - az illetékes egyházi hatóság által jóváhagyott - liturgikus hagyománnyal is rendelkezhetnek, ez mégsem adhat okot az adott plébániához tartozó krisztushívők egy részének a szentmisén való részvételből, vagy más liturgikus cselekményekből való kizárására, hiszen azok éppen a hívő közösség egységének a kifejezői.36 Az egyes lelkiségi csoportok plébánián való aktív jelenlétének helyes formája, a teljes plébániaközösségért kovász módjára történő áldozatos tevékenység.37 Konklúzió: a plébános mint saját pásztor A plébániai pasztoráció - amint láttuk - az a sajátos terület, ahol a szerzetesi és egyházmegyés papság tevékenysége a legszorosabban kapcsolódik egymáshoz. Nem véletlen tehát a 680. kánon normája, amely fontosnak tartja a közösen végzett lelkipásztori munka összehangolását.38 A plébános lelkipásztori tevékenysé44 SALVATORI, D., La facollá elei cappellani seconda il can. 566 e lu normatíva speciale, in Quaderni di diritto ecclesiule 20 (2007) 240-255. 45 Ettől lényegileg eltérő megítélés alá esnek a Summorum Pontificum motu proprio által részletesen szabályozott esetek, vő. BENEDICTUS XVI, M.P. Summorum Pontificum, 7 iul. 2007, in AAS 99 (2007) 777-781. 46 C. CLER., Instr. 11 presbitero, pasture e guida della communita parrochiale, 2 aug. 2002, n. 18. 17 Vö. Constitutiones Ordinis Canonicorum Regularium Premonstru tens turn. 1994. n. 22. 48 CIC Can. 680 Inter varia instituta, et etiam inter eadem et clerum saccularem, ordinata foveatur cooperatio nccnon, sub moderamine Episcopi diocccsani, omnium operum et actionum
