Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz
A PLÉBÁNIA VISZONYA A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEIHEZ... 55 gének fontos jellemzője a rábízott krisztushívők között létező különböző lelkiségi irányok és csoportok integrálása a teljes plébániai közösség életébe.39 A plébános - legyen egyházmegyés, szerzetes, vagy más lelkiségi irányzathoz tartozó pap - saját pásztorként köteles gondoskodni a krisztushívők rábízott teljes közösségéről, mely munkáját gazdagíthatja a valamely lelkiségi csoporthoz - akár fogadalommal, akár más kötelékkel - való kapcsolódása. Amennyiben azonban a megszentelt élet intézményei és az apostoli élet társaságai, vagy bizonyos lelkiségi mozgalmak plébániai jogokkal rendelkező nyilvános templomban végeznek lelkipásztori szolgálatot, illetve egyedi szerződés alapján tagjaik egyházmegyés plébániát látnak el, úgy vállalniuk kell a plébánia és a plébános kánonilag szabályozott sajátos státuszából fakadó kötelességeket és jogokat. Erre éppen a plébánia alapvető feladatának, a cura pastoralis vagy cura animarum teljesítése miatt van szükség.40 A 21. században az egyes plébániák közösségének összetétele erőteljesebben változik, mint korábban - különösen a nagyvárosok tekintetében - a migráció következményeként.41 Ez a tény nemcsak a plébániákhoz tartozó krisztushívők közötti aktívabb kapcsolatra hívja fel a figyelmet, hanem az egy egyházmegyéhez tartozó plébániák - sőt az egyházmegyék, illetve a püspöki konferenciák - szorosabb együttműködésére; a megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai, valamint a lelkiségi mozgalmak egymást kiegészítő szerepére; továbbá a szakpasztoráció szükségességére. A területileg megszervezett plébániák mindehhez azt a biztos stabil alapot nyújtják, ahol a különböző lelkiségi irányzatok, a plébánia saját pásztora által vezetve részesedhetnek a szentségekben és szentelményekben, továbbá egyedi formában fejezhetik ki az egyház egységét. apostolicarum coordinatio, salvis indole, fine singulorum et legibus fundationis. Vö. MCDERMOTT, R., The Ninth Ordinary Session of the Synod of Bishops: Four moments and six canonical issues, in Commentarium pro religiosis et missionaries 11 (1996) 261-294, különösen 290-294. 4 ERDŐ P., Lelkiségi mozgalmak Európa evangelizációjóban, 309. 40 C. CLER., Instr. II presbitero, pasture e guida della communita parrochiale, 2 aug. 2002, n. 19. 41 DE PAOLIS, V., La cura pastorale dei migranti nella Chiesa. Una rassegna dei principali documenti, in Quaderni di diritto ecclesiale 21 (2008) 11-28.
