Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
44 Kuminetz Géza szolgáltathatja ki a szentelményeket sem (ám a tilalom nem vonatkozik számára a szentelmények vételét illetően). Ami a szentelmények kiszolgáltatási helyét illeti, erről az egyetemes jog nem mond semmit, ám a dolgot a szentségek analógiájára kell felfognunk, s az azokra vonatkozó előírásokat párhuzamos helyeknek kell tekintenünk. Ezért mondhatjuk joggal, hogy a szentelmények sajátos kiszolgáltatási helye a templom, vagy valamely szent hely. Szükség esetén pedig megfelelő hely.*2 A szentségek és szentelmények kiszolgáltatása során az Egyházi hatóság bizonyos felajánlandó adományokat (stóladíjak) kérhet, melyet az 1264. és a 848. kánonok előírásai szabályoznak. c. A szentelmények felvevői és a felszentelt dolgokkal való bánásmód Különbséget kell tennünk a szentelmények fajtáinak megfelelően. Személyek és templomok, kápolnák, illetve egyéb szent helyek consercatio-ja vagy dedicatio-ja, illetve benedictio constitutiva-ja esetén csak katolikus személyt (szüzek, apát, apátnő megáldása), illetve katolikus templomot, szent helyet szabad felszentelni és megáldani. Egyéb esetben a communicatio in sacris meg nem engedett esetével állnánk szemben. Ami kevésbé tűnik súlyosnak (nem minősül ilyen bűncselekménynek), mint a szentségek esetében a hasonló bűncselekmény. A Kódex azt állítja, hogy az áldásokban főleg katolikus híveket kell részesíteni, ha azt kérik,*3 ám nincsenek kizárva a nem katolikusok sem, feltéve, ha erre vonatkozó tilalom nincs érvényben. A Kódex nem tesz különbséget a nem katolikusokra vonatkozóan, hogy ti. megkereszteltek-e vagy sem. Ahol a törvényhozó nem tesz különbséget, ott a törvény alkalmazóinak sem kell különbséget tenniük, tehát megkereszteltek és meg nem kereszteltek egyaránt kérői és elnyerői lehetnek az áldásoknak. Egy feltétel van, éspedig a kellő tisztelet. Ennek az engedélynek a motívuma az, hogy őket a kért szentelmény a hit fényének elnyerésére vagy testi egészségének visszaszerzésére segítse, ahogyan azt a korábbi Kódex 1149. kánonja említette. Itt vetődhet fel az a kérdés, hogy vajon milyen bűnt követ el az a személy, aki halálos bűn állapotában vesz fel valamely szentelményt? Hacsak nem megvetésből teszi, nem vétkezik halálosan.82 * 84 85 86 Egyéb enyhébb tiszteletlenség esetén feltételezhető a bocsánatos bűn elkövetése.s> Sajátos helyzetben vannak a katekumenek, akik már sajátos kötelékekkel kötődnek az egyházhoz. Ebből adódóan a jog előírásai szerint bizonyos áldásokkal élhetnek.*6 82 SZEREDY J„ Egyházjog, It. 1430. 81 A katolikus híveknek joguk van ehhez a 213. kánon erejénél fogva, vö. CHIAPPETTA, L„ II Codice di Diritto Canonico. Commento giuri dico-pas tor ale, II. Roma 1996. 437. 84 WERNZ, F. - VIDAL, P., Ius canonicum, IV/I. 80-81. 85 C APPELLO, F., Tractatus Canonico-Moralis de Sacramentis, I. 80-81. 86 A regi jog szerint is nyilvánosan részesülhettek hamvazásban, kaphattak szentelt gyertyát cs pálmaágat, vö. NOLDIN, H. — SCHMITT, A., Summa theologiae moralis, III. 38.
