Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
A SZENTELMÉNYEK, MINT A KULTIKUS ÉLET SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSEI 43 nyék (paramenta sacra ornatus),80 olajok, mellkeresztek, szentségházak, ereklyék tartói, zászlók,81 szentek képei, szobrai, temetők. Ugyancsak egyházi áldás tárgyát képezik az alábbiak: hamvazószerdán a hamu, Szt. János evangélista napján a bor, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a viaszgyertyák, Virágvasárnap a barkák, Szt. Márk napján a vetések és szőlőhegyek, Szt. Balázs napján az alma, nagyszombaton a tűz, a húsvétigyertya és a tömjén, húsvétvasárnap a kenyér, só, tojás hús és egyéb élelmiszerek. Ugyancsak megáldhatok a különböző épületek, főleg azok alapköve, közlekedési eszközök. Néhány áldás ördögűzéssel összekötött. Mindig követni kell a liturgikus könyvek előírásait. A megszentelések és felszentelések kiszolgáltatója az érvényességhez kötötten a felszentelt püspök, vagy az a pap, akit erre vagy maga a jog hatalmaz fel, vagy az illetékes hatóság törvényes engedélye jogosít fel erre. Ha a püspök csak kinevezett, de még fel nem szentelt püspök, önmagában érvénytelenül végez ilyen feladatot, kivéve ha papként a jog erre felhatalmazza, vagy különleges megbízatás birtokában cselekszik. A hely felszentelése (templom, kápolna, temető, keresztéit) és a harang megál- dása a jog szerint a megyéspüspököt illeti és azokat, akik a jog szerint vele egyenlő elbírálásúak. Kivételesen megbízhatnak ilyen feladattal papot is, de csak illetékességi területük határain belül. Megjegyezzük, hogy jóllehet a törvény alapvetően azt hangsúlyozza, hogy az ilyen feladat a püspököt illeti, mégis, ha a püspök különösen elfoglalt egyéb pásztori feladataival, ilyen célra élhet a törvényrontó jogszokás lehetőségével, vagyis általában papot bíz meg a szent helyek felszentelésével (pl. helynök, esperes). Ellenérvként az kínálkozna, hogy ezek jó alkalmak arra, hogy Isten népe megismerje a püspököt és fordítva. Tetszetős ez az ellenvetés, ám az ilyen alkalmak nem biztos hogy igazán alkalmasak a valódi lelkipásztori látogatáshoz. Annak jobban megfelelne a kánoni vizitáció intézménye. Továbbá a püspök tevékenységét talán nem annyira a személyes megjelenése fémjelzi, hanem kormányzati döntései, igehirdetése, körlevelei. Az ún. létesítő áldások révén szintén dolgok, helyek kizárólagos módon az istentiszteletre rendeltetnek, ám ezek a szertartások kevésbé ünepélyesek, mint a felszentelések, mivel a szertartás egyszerűbb és nem használnak krizmát, hanem csak szentelt vizet. Ezeket az áldásokat az áldozópapok közvetíthetik, kivéve azokat az áldásokat, melyek a pápának vagy a püspöknek vannak fenntartva. Az ördögűzést pedig csak pap végezheti, és ő is csak abban az esetben, ha erre a helyi ordináriustól felhatalmazást kapott. Mi a helyzet az olyan klerikussal, aki kiközösítés vagy egyházi tilalom alá esett? Alapelv, hogy tilos számára a nyilvános kultikus tevékenység, tehát nem s" Ide tartoztak: uh úr terítő, mappa és corporale, a szent edények (vasa sacra) [monstrantia, lunula, ciborium, pyxis, olajtartók, thuribulum, navicula, aspersorium, lampades]. KŐNEK S., Egyház jogtan kézikönyve, 567. 1,1 Egy 1947-ből származó szentszéki rendelkezés szerint tilos volt a politikai jellegű zászlók mcgáldása (Vő. AAS 39 (1947) 130.), vö. BÁNK J., Kánoni jog, II. 60. Ha formálisan nincs is érvényben ez a rendelkezés, ám felettébb célszerű ma is szellemében cselekedni. A részleges jog előírása kötelezővé teheti.
