Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
A SZENTELMÉNYEK, MINT A KULTIKUS ÉLET SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSEI 41 szentelmények létesítésére, értelmezésére (SC 63b). A hatályos Kódex viszont ezt az illetékességet csak a Szentszék számára ismeri el.71 A szentelmények végzésekor, vagy kiszolgáltatásakor gondosan meg kell tartani az egyházi hatóságok által jóváhagyott szertartásokat és formulákat.72 A régi Kódex szerint a szertartások a megengedettséget érintették, míg a formulák az érvényességet (1148. k. 2. §). A felszentelések és az áldások esetében érvénytelenek voltak tehát azok a cselekmények, melyek nem az egyház által jóváhagyott szöveg és forma szerint történtek.73 Ez az előírás nem szerepel az új jogban érvénytelenségi előírásként. Kérdés, hogy ilyenkor mi a követendő? A 10. kánon előírása értelmében csak akkor beszélhetünk invalidáló törvényről, ha ezt a kánon így nevesíti. Jelen esetben ezt a kánon nem nevesíti. Másik támpont a 6. kánon előírása, mely szerint a hatályos jogot szükség esetén a régi jog figyelembevételével kell értelmeznünk. Harmadik támpontunk egy analógia. Mivel a szentelményeknek is van lényegi anyaguk és formájuk, úgy azok nélkül azok nem jöhetnek létre. És arra jogképes személy kell, hogy végezze azokat. 3. A szentelmények kiszolgálatatója a. A kiszolgáltató általában (1168. k.) A szentelményeket általában a klerikusok szolgáltathatják ki, akik kellő hatalommal rendelkeznek, mivel ők a szent szolgálattevők, így a püspök, a pap és a diakónus, ki-ki a jog által meghatározott előírások szerint. Néhány szentelményt azonban, ha a helyi ordinárius úgy ítéli meg,74 kiszolgáltathatják világi krisztushívők is (ellentétben a régi Kódex előírásával), természetesen a liturgikus könyvekben előírtaknak megfelelően. Nyilván olyan világiak jöhetnek szóba, akik kellő tulajdonságokkal rendelkeznek.75 Az alábbi áldásokat adhatja világi személy, a 71 Vö. SORCI, P., Gli altri alti di culto (ctinn. 1166-1204), in Rivista di Pastorale Liturgien 21 (1983) 28. 72 Aki szándékosan hamis anyagot alkalmaz a szentelmények kiszolgáltatása során, mint pl. ténylegesen nem szentelt vizet, vagy püspök által meg nem szentelt olajat használ, súlyos bűnt követ cl, vö. CAPPELLO, F., Tractatus Canonicu-Moralis de Sacramentis, I. 91. A szcntclményckkcl kapcsolatos visszaélések a mcgszcntségtclcnítés bűncselekményének tényállását jelenthetik, mivel az a szent dolgok sajátos rendeltetésével ellentétes, közönséges használatát jelenti. A büntetés: kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel cl a Kódex. Nem követhető cl velük kapcsolatban a szentségek körüli simónia, sem a szcntségkiszolgáltatás színlelése, mint bűncselekmény, vö. ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 650-653. Ám a tényállás létezik, de nem mint büntető tényállás, hanem mint bűn. Egyéb bűncselekmény lehet a szcntclményckkcl kapcsolatban a szent szolgálat törvénytelen gyakorlása (1384. kánon), hivatal bitorlása (1381. kánon). A tiltott communicatio in sacris esete aligha okoz problémát, mivel a szcntclményckbcn részesíthetők nem katolikusok és mcgkcrcsztclctlcnck is. 73 VERMEERSCH, A., Theologiae moralis principia, 71 I. 74 A helyi ordinárius engedélyéhez kötött tehát ilyen esetben is a szentelmények világiak részéről történő kiszolgáltatása. Ezáltal válnak hivatalos kiszolgáltatóvá. Ez az állítás a szó szoros értelmében vett szcntclményckre vonatkozik, vagyis azokra, melyeket az Egyház szcntclménykcnt létesített a kultikus élet számára. 75 A szentelmények a „kcrcsztségi papságból fakadnak: minden megkeresztelt arra hivatott, hogy áldás legyen és áldást adjon. Ezért bizonyos áldásokat laikusok adhatnak; minél inkább az egyház életéhez és szentségeihez tartozik egy áldás, annál inkább fönn van tartva a fölszcntclt szolgáknak”. Vö. KEK 1669.
