Kánonjog 11. (2009)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)

40

Kuminetz Géza

a könyörgő áldások ismételhetők, míg a felszentelések és konstitutív áldások nem ismételhetők. Ma a kanonisták négy csoportját különböztetik meg a szentel- ményeknek: 1. consecrationes, 2. dedicationes, 3. benedictiones és 4. exorcismi,65 Nem sorolják ide a zsolozsmát és a temetést.66 Ezt sejteti egyébként a Kódexben történt elhelyezésük, mivel a szentelményektől elkülönítő saját és a szentelmé- nyekkel egyenrangú címet kaptak.

2. Az illetékes hatóság (1167. k.)

Minthogy a szentelmények szorosan kötődnek a szentségekhez, s amely matéria jogrendezése a dolog természetéből adódóan az egyházi hierarchiát illeti,67 úgy jelen esetben is a Szentszék kizárólagos illetékességébe tartozik a szentelmé- nyekkel kapcsolatos fegyelem irányítása, felügyelete. Ez gyakorlatilag a szentelmények létesítését (constitutio), eltörlését (abrogatio), módosítását (modificatio), hiteles értelmezésüket (interpretatio) jelenti,68 mivel az isteni jog itt lehetővé teszi a szabad mérlegelést, a dolgok természetének tiszteletben tartásával.69 * Tisztán egyházi törvényekről lévén szó, tehát olyanokról, melyek változásnak alávetettek, s az illetékes hatóság dönt az esetleges változásokról. A fenntartás, vagy rezerváció sajátos intézményével van dolgunk, mivel ez a joganyag olyan tárgyra vonatkozik, mely rendezésére önmagában véve az alsóbb törvényhozó hatóság is alkalmas és képes lenne, de egyéb okok miatt ezt a tételes törvény nem engedi meg a számára. Indokolt a fenntartás ama ok miatt is, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a szentelményekkel kapcsolatban gyakran találkozunk téves felfogással, ba- bonasággal, mágiával. Ezt megelőzendő, célszerű egységes fegyelem előírása és a fenntartás intézményének alkalmazása. A püspöki konferenciák a saját területük számára a Szentszék előzetes jóváhagyásával módosíthatják a helyi, nemzeti szokások szerint a Nemzeti Szertartáskönyvekben a szentelményekre vonatkozó rendelkezéseket, rítusokat.7" Megjegyezzük, hogy a Zsinat nagyobb felhatalmazást kívánt adni a püspöki konferenciáknak, mivel elismerte illetékességét helyi

65 Vö. Marchesi, M., Gli allri alti del culto divino (cann. 1166-1204), in 11 dirilto nel mistero dellu Chiesa 111 (Quadcmi di Apollnaris 10), Roma 1992. 304.

M' Bár van olyan szerző, aki a temetést a szentelmények között tartja számon, vö. KUNZLER, M., Az Egyház liturgiája (Katolikus Teológiai Kézikönyvek 10), Szeged 2005. 408. Úgy gondoljuk, hogy a temetés összetett szertartás, melyben több szcntclmcny is van, úgy mint a szenteltvízzel való többszöri meghintés, mint a halott és a sírhely mcgáldása, valamint a szertartás végén a pap áldása.

67 WERNZ, F. - VIDAL, P., Ius canonicum, IV/I. 394.

6S Nem kizárva a kérdéses szcntclmcny felvevőjének, kiszolgáltatójának, használata idejének és területének meghatározását. Vö. Cappello, F., Tractatus Canonico-Moralis de Sacramentis, I. Torino 1947. 91.

u> Vö. PlGHIN, B. F., Diritto sacramentale, 326.

711 A szentelmények kialakulásában igen nagy szerepe van a népieteknek, a népi vallásosságnak, így az crcklyctisztclctnck, búcsújárásnak, zarándoklatoknak, körmeneteknek, kcrcsztúti ájtatosság- nak, vallásos táncoknak, zenének, érmék viselésének, rózsafüzérnek. A népi vallásosságot a katolikus egyház nagyra értékeli, ám alkotásait csak akkor fogadhatja cl, ha attól távol van a babona- ság, a mágia, a pogány gondolkodásmód.