Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
A SZENTELMÉNYEK, MINT A KULTIKUS ÉLET SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSEI 39 űzési, vagy a lábmosást (lotio pedum) jóllehet maga Krisztus alapította, de mint szentelményt az egyház létesítette.59 Az áldások célja az, hogy az egyház akaratából a teremtmények, a tárgyak Isten védelme alá kerüljenek. Kapcsolatba kerülhetnek a szentelmények a búcsúkkal is, amennyiben büntetések elengedését eredményezik. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a búcsúk nem szentelmények, hanem az ideigtartó büntetések elengedését (992. kijelentik. Úgy gondoljuk, hogy indirekt módon eredményezhetnek ilyen hatást. Sőt, Matthaeus Conte a Coronata úgy gondolta, hogy a pápa minden további nélkül megtehetné, hogy úgy alapítson meg valamely szentelményt, melyhez az Egyház kincsestárából ideigtartó büntetés elengedése társul.60 A Keleti Kódex csak egy kánont szentel a szentelményeknek. A 867. kánonjának szövegezése részben tartalmilag ugyanaz, mint a latin Kódex vonatkozó kánonja, ám jobban kidomborítja a szentelmények Szent Tamás által is hangsúlyozott szentségekre felkészítő jellegét: „homines ad praecipuum sacramentorum effectum suscipiendum disponantur”. A 2. § rendelkezése tág teret biztosít a keleti katolikusok számára a részleges jognak,61 minthogy minden további szentelményekre vonatkozó előírás a sajátjogú egyházak belső jogalkotása szerves részét képezi. E tekintetben a keleti egyházak részleges jogalkotása gazdag, mivel a szentelmények száma jelentős náluk. A szentelmények kiszolgáltatásának rítusait a megfelelő liturgikus könyveik tartalmazzák. Ma tehát csakis akkor beszélhetünk kánonjogi értelemben szentel- ményekről, ha három elem egyszerre teljesedik, úgymint a külső jel (ez az ún. materia és a forma. A matéria lehet szenteltvíz, skapuláré, szentelt hamu, termény, kenyér, a forma pedig a megfelelő imádság, ami érvényességi feltétel), az Egyház formális létesítése és az egyház imájaként a természetfeletti hatás.62 A régiek néhány latin szóval adták vissza a szentelmények különböző kategóriáit. így az orans, tinctus, edens, confessus, dans és benedicens melléknévi igenevekkel. Ezek a Miatyánkra vagy más hivatalos imádságra, a szentelt víz vagy olaj használatára, az ételek megáldására, a közgyónásra, az alamizsnálkodásra, végül az áldásokra utaltak.63 Ma pedig úgy osztályozzuk őket,64 hogy különbséget teszünk tárgyuk, kiszolgáltatójuk, tartósságuk és ismételhetőségük között. így tárgyukat tekintve vannak: a) dolgok és b) cselekmények vagyis szertartások. Kiszolgáltatójukat tekintve vannak a) pápának fenntartott, b) püspöknek vagy más személynek fenntartott, végül c) nem fenntartott szentelmények. Egyes szentelmények tartósak, mint például a templomszentelés, mások nem, például az ördögűzés. Vannak ismételhető és ismételhetetlen szentelmények. Az ördögűzés, 5 5) Vö. WERNZ, F. — VIDAL, P., Ius canonicum, IV/I. 74. 611 Vö. CONTE A CORONATA, M„ Institutiones iuris canonici, III. 1000-1001. 1005. 61 MOSCA, V., Gli ultri alti del culto divino (cann. 1166-1204), in La Junziow di santijicure della Chiesa (Quadcrni di Mcndola 2), Milano 1995. 183. <l2 BÁNK, J., Kánoni jog, II. 57. 65 Vö. SCHÜTZ, A., Dogmatika, II. 387-388. es CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici. III. 999-1000. M CONTE A Coronata, M., Institutiones iuris canonici. III. 1000.
