Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
38 KuMiNETZ Géza lyek ex opere operato hatnak. Végül számban is különböznek a szentségektől, melyek hetes száma biztos és változhatatlan, míg a szentelmények száma és fajai változhatnak az idők és körülmények figyelembe vételével.54 A Kódex definiálja a szentelmény fogalmát, hozva all. Vatikáni Zsinat meghatározását (SC 60) : „A szentelmények szent jelek, melyekkel a szentségek bizonyos utánzásaként, főleg lelki hatásokat jeleznek és érnek el az egyház könyörgése folytán”.55 Ezek az eszközök is az ember megszentelésére és Isten dicsőítésére hivatottak. Az egyház kegyelmi kincsestára nem korlátozódik csak a szentségi kegyelmekre, és nem is pusztán hívek jámbor cselekedeteire. A régi Kódex kissé más módon határozta meg a szentelmény fogalmát: „A szentelmények dolgok vagy cselekmények, melyeket az egyház használni szokott, a szentségek mintájára, közvetítésükből származó kivált lelki hatások elnyerésére” (CIC [1917] Can. 1144).56 Végeredményben a két meghatározás nincs ellentétben egymással, így a régi is gyakorlatilag érvényes. Dolgok, pl. a szenteltvíz, a megáldott hamu, a húsvéti gyertya, az istentiszteletre szánt tárgyak stb. A cselekmények lényegében szent szertartások: így a felszentelések, az áldások, a liturgikus imádságok, a nyilvános körmenetek, a keresztvetés, egyházi temetés, lábmosás, hamvazás, Balázs-áldás, stb. Ami a szentelmények hatását illeti, a „főként lelki hatások” kifejezés arra utal,57 hogy lehetnek a szentelményeknek másféle hatásai is, mint például testi vagy anyagi jellegű hatások.58 A szentelmények ősi használatnak örvendenek az egyházban. A keresztvetés és a szenteltvíz pl. az apostolokra meg vissza. Az ördögűzés pedig egyenesen Krisztusra. A szerzők közül néhányan itt egy olyan különbséget tesznek, hogy az ördögilycncknck azokat az egyház, vagy mert nem hoznak létre hatásokat az Egyház kérése miatt (ex impetratione Ecclesiae). Vö. SÍPOS, S.-GÁLOS, L., Enchiridion iuris canonici. Romae 1954. 547/3. jegyzet. 54 Vö. PRÜMMER, O., Manuale theologiae morális, 72. 55 A régi szerzők különböző módon határozták meg a szcntclményckct: 1. Ritus sacri ab ecclesia instituti aut res ab eadem benedictae praesertim ad spiritualem fidelium utilitatem (Wcrnz). 2. Signa ad cultum Dei externum legitime instituta, quibus Ecclesia Christi tamquam instrumenti utitur ad ceteros effectus supcrnaturalcs in sua ordinaria potestate contentos, praeter proprium sacramentorum propriumque Sacrificii effectum, fidelibus impertiendos (Arendt), 3. Signa quaedam sensibilia et sacra ab Ecclesia instituta ad quosdam effectus spirituales et temporales producendos destinata (Mazzclla), 4. Actio sacra ab Ecclesia instituta ad fidelium sanctificationem (De Santi), 5. Sacramcntalia sunt vel caeremoniae sacrae ab Ecclesia institutae, vel res ab Ecclesia ad pium fidelium usum benedictae (Pesch). Vö. CONTE A CORONATA, M., Institutiones turis canonici. III. 995-996. 56 A kifejezés, hogy amit az Egyház használni szokott, azt jelenti, hogy szolgálattevői révén, tehát nem magáncsclcktnényként kell tekinteni a szentelmények kiszolgáltatását. Vö. VERMEERSCH, A., Theologiae moralis principia - Responsa - Consilia, 111. Roma- Lovanii - Parisiis- Brugis 1935. 708. 57 Ilyen lelki hatások az alábbiak: valamely dolog istentiszteletre vagy személy Isten szolgálatára rendelése; a Sátán befolyásától való megszabadulás; a hit, remény és szeretet cselekményeire való indítás. Ebből a szempontból a szentelmények elmozdítják a megszentelödést akadályozó tényezőket, illetve felkészítik a lelket a szentségek vételére, vö. VERMEERSCH, A., Theologiae moralis principia, 708. 5S Vö. MARCHESI, m., AI tri atti di culto. Luoghi e tempi sacri, in Cappelljni, E. (a cura di). Lu normatíva del nuovo Codice, Brescia 1985. 257.
