Kánonjog 11. (2009)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)

A SZENTELMÉNYEK, MINT A KULTIKUS ÉLET SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSEI

37

máz, mivel a szentelmények nem magáncselekmények, hanem a nyilvános kultikus élet részei, azokat mintegy az Egyház nevében végzik és szolgáltatják ki. A ki- szolgáltató személyéről az alábbiakban még részletesebben fogunk szólni.

III. A SZENTELMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÁNONI ELŐÍRÁSOK

1. A szentelmény fogalma (1166. k.)

A főleg teológiai megfontolások után térjünk át a kánonjogi szempontok kifejtésére. A fentiekből már tudjuk, hogy a szentelmény kifejezés a középkorban született.4 * * 48 Szent Tamás melléknévként is és főnévként is használja és olyan valóságokat jelöl vele, amelyek felkészítenek a szentségek vételére. Ilyen értelemben nevezi Keresztelő János keresztségét szentelménynek, mivel előkészületet jelentett Jézus keresztségére. Hasonlóképp szentelménynek tekinti a laikus személy előtti gyónást, mivel elmozdítja a gonosz cselvetéseinek akadályait, és a bocsánatos bűnök által kialakult akadályokat.49 * 51 A Trienti Zsinat (1545-1563) nem tárgyalt különösebben a szentelményekről, csak védelmébe vette azoknak a külső szertartásoknak a legitimitását, melyek kísérik az eucharisztia, vagy a többi szentség kiszolgáltatását.

Különböző hasonlóságokat és különbözőségeket állapíthattunk meg a szentségek és a szentelmények között.80 A hasonlóságok röviden az alábbi módon foglalhatók össze: mindegyik szentjeinek minősül, cselekmények és látható, érzékelhető dolgok, melyek lelki értékeket, hatásokat jelenítenek meg és fejeznek ki; mindegyik forrása Krisztus megváltó halála és feltámadása; mindegyik feltételezi és táplálja a hitet. A különbségek: a szentelmények ellentétben a szentségekkel nem okozzák a kegyelmet; a lelki javakat nem közvetlenül okozzák, hanem az egyház közvetítése révén; nem ex opere operato hatnak, hanem ex opere operantis Ecclesiae {ob praeces Ecclesiae, ex impetratione Ecclesiae)',81 míg a szentségeket közvetlenül,52 a szentelményeket nem közvetlenül Krisztus alapította, hanem az Egyház.53 Kivétel itt is van, éspedig a konstitutív áldások és a felszentelések, me4S A 12. század előtt a sacramentum szó nemcsak a mai értelemben vett hét szentséget jelentette,

hanem minden szent rítust, így a szentelményeket is. A sacramentelle szót a mai értelemben először valószínűleg Alexander Halcnsis használta. Vö. CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris

canonici. De sacramentis. Tractatus Canonicus, 111. Torino 1947. 1000-1001.

4’ Vö. URRU, A., Lu funzione ili santificare clellu Chiesa 2. Altri atti dei culto divino. Luoghi e tempisacri, Roma 1992. 15.

5" Ugyancsak különbséget kell tennünk a szentelmények és az egyéb, akár szentségek kiszolgáltatását kísérő szertartások között. Vö. MERKELBACH, B., Summa theologiae moralis. III. 94.

51 Mivel a szentelményeket az Egyház kéri, s az egyház kérésére jeleznek főleg lelki hatásokat, azt kell mondanunk, hogy nem pusztán természetes a hatásuk, hanem természetfeletti. Vö. WERNZ, F. — VIDAL, P., Ius canonicum, IV/I. Romae 1934. 85.

52 Vö. BÁNK J., Kánoni jog, 11. Budapest 1962. 58.

58 Bár a régi szerzők között vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy bizonyos szentelmények isteni rendelés alapján léteznek az egyházban (gondolhatunk az ördögűzésre, lábmosásra, a Miatyánkra), vö. CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici, 111. 1001. Más szerzők viszont tagadják, hogy az Úr imádsága,, az irgalmasság tettei, a kcrcsztvctés, az eucharisztikus áldozat szertartásai, a térdhajtások szentelmények lennének, éspedig azért, mert vagy nem létesítette