Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A szentelmények, mint a kultikus élet sajátos kifejeződései (Teológiai és kánonjogi megfontolások)
36 Kuminetz Géza és biztosítják a szent életvitelhez szükséges isteni segítséget. Ámbár isteni parancs nincs vételük vagy használatuk tekintetében, mindazonáltal vételük és használatuk megengedett, s üdvös, sőt tételes egyházi rendelkezés értelmében adott esetben kötelező is (gondoljunk a templomszentelésre, apát benedikálásra, stb.). A szentelmények vétele és használata azért üdvös, mert „bennük összesűrüsödik és mintegy testet ölt az egyház áhítata és papi lelkülete, miként szentelt falvakba mintegy beveszi magát az évszázadok áhítata, és belopódzik a késői kor gyermekének is a leikébe. Az Egyház a szentelményekkel mint áhítatának és hitének megannyi aranyszálával behálózza a katolikus hívőnek élete minden vonatkozását, átitatja vele környezetét, megszenteli minden léptét, és egész életét mintegy természetfeletti atmoszférába mártja”.44 Ebből adódóan két végletet kell kerülni, éspedig a fölényeskedő farizeizmust, mely úgy tekint a szentelményekre, mint a jámbor és naiv lelkek szükségletére, ami tehát nem fér meg a felvilágosultsággal, illetve a szentelmények olyan felfogását, mely ellentétes a katolikus igazságokkal, így nem szabad mágikus és babonás szertartásoknak tekinteni azokat. Végeredményben megvetni nem szabad őket, mert az bűnnek minősül. 5. A szentelmények kiszolgáltatása A szentelményeknek is van a szentségek mintájára matériájuk és formájuk,45 melyet a liturgikus könyvek tartalmaznak.46 Az alkalmazott anyag általában a szentelt víz és a megszentelt olajok, illetve a krizma. Az alkalmazott forma a liturgikus könyvben előírt ima, szöveg, amit az anyag használatával együtt kell kimondani. A szentelmények alanya csak az ember lehet, mivel a dolgok megáldása is az ember megszentelése végett történik.47 Csak az a személy végezheti a szentelmények kiszolgáltatását, akit erre a jog, vagy elöljárói engedély felhatal44 Vö. SCHÜTZ a.. Dogmatika, II. 389. Érdemes elgondolkodni Mihályi! Ákos szavain is, aki szerint a hitélet csökkenésének jele a szentelmények használatának megfogyatkozása. „A középkor mélyen vallásos légkörében a hívek az életnek úgyszólván minden mozzanatában szcntchnényckct használtak s az eléjük gördülő nehézségeket is nemcsak saját erejükkel, hanem a szentelmények révén nyerhető kegyelmekkel igyekeztek leküzdeni. A harcbavonuló kardját és lándzsáját mcgáldatta; a zarándok zarándokútja előtt egyházi áldásban részesült. Az áldott állapotban levő anya, majd közvetlenül a szülés előtt és a szülés után áldásban részesült, főleg, mikor a gyer- mckágyból fölkelve, megjelent a templomban (egyházkelő). A hívek gyakrabban áldatták meg házaikat (Vízkeresztkor és Nagyszombaton); földjeiket, főleg a kutakat. Áldást kértek a kártékony rovarok, férgek, egerek pusztításai ellen; viharban, szárazságban, tüzvcszcdclcmbcn, járványos állati betegségek ellen; de az emberek betegségében is a legfőbb, sokszor az egyedüli orvosszer volt a papok által megáldott víz, só, kenyér, különböző füvek. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb természeti csapást, különféle betegségeket a gonosz szellem befolyásának tulajdonították. Ezért találunk a középkori rituálékban rendkívül sok cxorcizmust”. Vö. MlHÁLYFI Á., Az emberek megszentelése, 417. Ma ugyan sokkal többet tudunk a természeti erők működéséről, ám nem állíthatjuk, hogy már kellően ismerjük ezeknek az erőknek a természetét, még kevésbé állíthatjuk, hogy képesek lennénk ezeknek a kedvezőtlen erőknek a hatékony távoltartására. Isten gondviselése nem zárandó ki a tudomány és technika virágkorában sem. Épp ezért ma is van értelme a teremtett dolgoknak, mint javainknak Isten különleges védelme alá helyezésének, vagyis rájuk Isten áldása kérésének 45 Vö. RADÓ, P., Enchiridion Liturgiáim, I. 146. 46 Rituale Romanum: De benedictionibus, Città del Vaticano 1993. Rituale Romanum: De exorcismis et supplicationibus quibusdam, Typ. Pol. Vat. 2004. 47 Vö. SZEREDY J„ Egyházjog, II. 1429.
