Kánonjog 10. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: A katekumenátus szabályozása az egyetemes, valamint a magyarországi részleges egyházjogban

KÁNONJOG 10 (2008) 81-89.

KEPPINGER Boglárka

A KATEKUMENÁTUS SZABÁLYOZÁSA AZ EGYETEMES, VALAMINT A MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES EGYHÁZJOGBAN

BEVEZETÉS; 1. Az ÚJ SZABÁLY: 1. Mikor és ki vezette be?\ 2. Az új szertartáskönyv jogi természete, ereje; II. SZÖVEGSZERŰ VIZSGÁLAT; III. MIBEN TÉR EL A PASZTORÁLIS GYAKORLAT?; ÖSSZEGZÉS.

Bevezetés

Az ókeresztény korban a katekumenátnsnak és a felnőttek beavatásának alapvető jelentősége volt az egyház életében. A népvándorlás korában ez fokozatosan megszűnt1, és több mint ezer éven át nem alkalmazták1 2 3 4 5. A II. Vatikáni Zsinat a Sacrosanctum Concilium3 konstitúcióban és az Ad Gentes* zsinati dekrétumban elhatározta a felnőttkeresztelés liturgiájának megújítását, és a katekumenátus visszaállítását, és előírta a hittanulók jogállásának meghatározását az új Kódexben. A katekumenátus hivatalos szertartáskönyve, az Ordo Initiationis Christianae Adultorum^ (továbbiakban OICA) 1972. január 6-án került bevezetésre, mely szabályozza azt is, mi tartozik a püspöki karok, és az egyes püspökök hatáskörébe. A zsinat utáni megújulás fontos eseménye volt 1983-ban az új Codex Iuris Canonici kihirdetése, melynek 851. kánonja előírja, hogy „azt a felnőttet, aki fel szándékozik venni a keresztséget, katekumenátusra kell bocsátani, és - amennyire lehetséges - különböző fokozatokon át kell a szentségi beavatásra felkészíteni, a beavatásnak a püspöki konferencia által a helyi viszonyokra alkalmazott rendje és az általa kiadott külön szabályok szerint.”6 Magyarországon először

1 A katekumenátus intézménye az 5. század végétől, 6. század elejétől hanyatlani kezdett, majd eltűnt. A Nagy Károly alatti alkuini formula (mely már csak egyetlen skrutíniumot említ) az utolsó tanúja az ókori patrisztikus katekumenátusi gyakorlatnak, mely világos kcrdcs-fclelet formájában dolgozta fel az elfogadandó hitigazságokat. Vő. SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 48.

2 A CIC (1917) sem ismerte a katekumenátus fogalmát, a katekumen kifejezést három kánonban használta, de ezek sem a kcrcsztséggcl voltak kapcsolatosak, hanem a temetéssel, cxorcizmusok- kal, áldásokkal, és a katekumen kifejezés tartalmát sem határozta meg; vő. CIC (1917) Cann. 1149, 1152, 1239 § 2.

3 SC 22, 36.

4 AG 14.

5 S.CONGR. PRO CULTU DIVINO, Dccr. Ordinis Baptismi adultorum, in AAS 64 (1972) 252; N 8 (1972) 68.

6 Ezen kívül a CIC 206. kánonban meghatározza a katekumenek jogállását, és a 856, 863, 865-866 kánonokban rendelkezik a fclnőttkcrcsztség kiszolgáltatásának feltételeiről. Ugyanezek a rendelkezések szerepelnek a CCEO-ban is, a 9. és az 587. kánon 2. §-a tisztázza jogállásukat, a