Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében
A SZENTTÉAVATÁSI ELJÁRÁS A XIII. SZÁZADBAN 19 a keresztény népi lelkiséget. Ezt erősíti a hagiográfia és az ereklyék tisztelete is. Ezeknek az átszállítása, áthelyezése néha bizony nem szabályosan történt.43 Mint ismeretes, 1245-ben Assisi Szent Ferenc legrégibb társai ellenezték, hogy gyűjteni kezdjék rendalapítójuk csodáit, mert meg voltak győződve arról, hogy nem a csodák teszik a szentséget, hanem inkább csak kinyilvánítják azt.45 46 Másfelől az Aquinói Tamás kanonizációja alkalmából tartott nyilvános konzisztóriumon XXII. János pápa a hagyomány szerint azt mondta: „Nem szükséges olyan hevesen foglalkozni csodáival, hiszen annyi csodát tett, ahány kérdést megoldott”.47 A szentek szemléletében a XIII. századtól fogva fokozatosan tért nyer a szentnek mint példaképnek a tisztelete. Az életszentség és a szentek iránti tisztelet fő oka tehát már nem maga a csoda lesz. Annak szerepe egyre inkább az életszentség bizonyításában válik jelentőssé. Tehát az életszentségnek már nem annyira kritériuma mint inkább következménye vagy bizonysága lesz. Ennek a gondolatnak a kidolgozása azonban már inkább az újkorban történik meg.48 III. szent Erzsébet kanonizálásának szabályszerűsége A XIII. századi kanonizációs eljárás áttekintése után röviden térjünk vissza Szent Erzsébet ügyéhez. Az eljárást maga a IX. Gergely által kiadott, Gloriosus in maiestate kezdetű bulla is elbeszéli. Ugyanakkor a szövegből értesülhetünk az életszentségnek arról az eszményéről, amelyet a pápa szem előtt tartott. A bulla főbb megállapításai a következők: 1) Boldog Erzsébet buzgó elmélkedéssel szemlélte a jámborságnak azokat az útmutatásait, amelyeket az Üdvözítő hagyott a hívekre, hogy azok által könnyebb legyen eljutni a mennyei hazába.49 Egész életén keresztül, szinte annak kezdetétől a végéig, folyamatosan az erények művelése és a szeretet jellemezte.50 A pápa kiemeli ennek kapcsán Erzsébet igaz hitét, Isten- és emberszeretetét, és a szegényekről való buzgó gondoskodását.51 Végezetül megemlíti, hogy Erzsébet szerzetesruhát öltött, mely alatt önmagában élte át az Úr szenvedésének misztériumát élete végéig.52 Az erények eme bemutatásában fon45 Vö. DALLA Torre, Santità e diritto. Sondaggi nellu storia dei diritto canonico, 46-47. 46 Vő. VAUCHEZ, A., Il santo, in LeGOFF, J. (cd.), L’uomo medievale, Roma - Bari 1987. 383. 47 Az esetet elbeszéli: BENEDICTUS XIV, De servorum Dei, IL 25. 9: Prati 1839-1840. 259: Non est de cius miraculis vehementer curandum, quippe qui tot miracula fecit quot quaestiones determinavit. Vő. DALLA TORRE, Santità e diritto. Sondaggi nellu storia dei diritto canonico, 47. 4* Vö. DALLA Torre, Santità e diritto. Sondaggi nella storia dei diritto canonico, 47-49. w FEJÉR, Codex diplomaticus Hungáriáé, III/II. 444-445: (...) certa relinquens instituta fidelibus, per quae ipsis ad patriam redderetur transitus expeditus. Huiusmodi quidem pietatis seriem B. Elisabeth (...) solerti meditatione considerans et iam dicta eligens instituta continuis observare studiis, ut dignam perceptione se redderet perpetuae claritatis. 511 FEJÉR, Codex diplomaticus Hungáriáé, III/II. 445: (...) quasi ab ortu vitae, usque ad occasum, virtutum vacando cultui, nunquam desiit in caritatis amplexibus delectari (...). 51 FEJÉR, Codex diplomaticus Hungáriáé, III/II. 445: Nam in confessione verae fidei... coelestis reginae diligendo filium (...) dilexit et proximum (...) se in multis sibi reddidit inopem, sollicitam fore pauperibus multipliciter affluentem. 52 FEJÉR, Codex diplomaticus Hungáriáé, III/II. 445: (...) religiones habitum induit, sub quo dominicae passionis in se celebrare mysterium usque in diem ultimum non omisit (...).
