Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében
16 Erdő Péter csodáinak elbeszélését a helyi püspök megküldte a pápának, később közvetlenül a pápai legátusok gyűjtötték a tanúvallomásokat és a hiteles dokumentumokat, ahogyan ez már Szent Henrik császár38 és Becket Szent Tamás esetében is történt. Fokozatosan bevezették az esküt, megjelentek a pápai kúria által hivatalból készített kérdőpontok; az aktákat lepecsételték és a pápai kúria klerikusaira bízták.39 Egy bizonyos időszakban ezt a feladatot a Rota auditorai látták el. Ezeknek a klerikusoknak a feladata volt, hogy ellenőrizzék, teljesítették-e a szabályokban előírt formaságokat. Ezután egy bíboros előzetes vizsgálatot folytatott az aktákról, végül pedig konzisztóriumon tárták az ügyet a pápa elé.40 A XIII. század másik vezető egyházjogásza Henricus de Segusio - akit bíborosi címe alapján Hostiensisnek is neveztek - 1268 körül írott kommentárjában tizenkét lépést sorol fel, mely a kanonizációhoz szükséges.41 Előzőleg azonban néhány alapfogalmat rögzít. Kimondja, hogy minden kanonizált szentet tisztelni kell. Rögzíti, hogy kanonizálni annyit jelent, hogy az illetőt a pápa, aki erre egyedül jogosult, a szentek jegyzékébe veszi és nyilvánosan, ünnepélyesen, kánoni módon és szabályosan kijelenti, meghatározza és elrendeli, hogy az illetőt mindenkinek szentként kell tisztelnie, és hogy számára csakúgy, mint az ugyanabba a kategóriába tartozó többi szentek számára, minden évben egy bizonyos napon ünnepélyes liturgiát kell végezni. Az eljárás tizenkét lépése pedig a következő: 1) Hiteles és tisztes személyeknek jelenteniük kell az esetet a pápának, kérniük kell, mégpedig nem csupán egyszer, hanem többször és kitartóan, hogy az illető szent embert kanonizálja. Az ilyen kérésre ugyanis a pápa nem szokott rögtön vizsgálatot elrendelni, hanem inkább vár, hogy huzamosan kérjék, figyel az illető hírére, ügyel arra, hogy a csodák megújulnak és folytatódnak-e, mielőtt még rábízná valakire az ügy kivizsgálását. Helyesen teszi ezt, mert néha rossz emberek révén is történnek csodák. Arra is ügyelni kell, nehogy a népet rászedjék. Ez indokolja a nagy óvatosságot. Egyesek azt mondják, hogyha csalásról van szó, aligha folytatódhatnak a csodák 40 nap után is, ám ez nem bizonyos. 2) Ha folytatódik a kérelmezés és ismétlődnek a csodák, a pápa meg szokta beszélni az ügyet a környezetében lévő „testvérekkel”, majd az 38 EugeNIUS III, Bulla Sicut per litteras (Fcbr. 28, 1146); kiadása: Acta Sanctorum Iulii, III. 686-687. Újra közli PORSI, L., Leggi della Chiesa su beati/icazione e canonizzazione dal!'anno 993 all'anno 2000. Collezione (Congrcgazione dcllc Cause dei Santi, Sussidi per lo studio del le Cause dei Santi 9), Róma 2006. 32-33. A legátusok feladata a bulla szerint, hogy II. Henrik császár életéről és csodáiról „rei veritatem diligenter inquirerent et litteris suis nobis significarent”. Figyelemreméltó, hogy Henrik császár erényei között tisztaságán, a bambergi egyház alapításán, valamint más püspöki székek visszaállításán és a bőkezű adakozáson kívül a bulla kifejezetten az érdemek között sorolja fel István király és egész Magyarország megtérését, mely az Úr közreműködésével őáltala ment végbe („de conversione Regis Stéfani et totius Hungáriáé Domino coopérante, per cum facta”). Ez is egy ecsetvonás lehet a „bambergi lovas” alakjához. w SZUROMI, Egyházi intézménytörténet, 149-150. 411 Vö. KrOtZL, C., Prokuratoren, Notaren und Dolmetscher: Zu Gestaltung und Ablauf der Zeugeneinvernahmen bei Spätmittelalterlichen Kanonisationprozessen, in Hagiographien 5 (1998) 119-140. 41 HENRICUS DE SEGUSIO (Card. HOSTIENSIS), In tertium Decretalium librum commeturia, ad. X 3. 45. 1 (Vcnctiís 1581), foil. 172r-173r.
