Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
128 Joggyakorlat elutasítása Rossi részéről, mégpedig nem pillanatnyi elhatározásból, hanem két nap gondolkodási idő után” (11,11). Azonban, ne feledjük, a jegyesekért bemutatott mise keretén belül az eukarisztia vételétől való tartózkodás nem jelenti a házasság szentségi méltóságának az elutasítását, mivel a szentség vételétől való tartózkodásnak számos oka van és főként a lelkiismereti fórumra tartozik. A jegyesek számára nagyon ajánlott, azonban nem kötelező, hogy a szentáldozáshoz járuljanak a házasság szentségének gyümölcsöző vétele érdekében (1065. kán. 2. §). Másrészről az alperes férj a házasságkötés előtt azzal a szerzetes pappal folytatott beszélgetésre pozitív módon emlékszik vissza. Ugyanis véleménye szerint: „Az atyával való beszélgetés hozzásegített néhány kétségem feloldásához, ami korábban az Egyház néhány szolgálattevőjének éltevitelével kapcsolatos következetlenségek kapcsán maradt bennem, olyannyira, hogy e beszélgetést követően felismertem a különbséget a házasság szentségében való hit és az olyan viselkedések között, amelyek a hitvallással semmilyen kapcsolatban nincsenek. Az eukarisztia vételével kapcsolatban hangsúlyozom, hogy ez az aspektus is szóba került az atyával. Ha akarják, ez a részemről jelenthet némi következetlenséget, ami megítélésem szerint a házasság szentségének az elfogadását nem érinti.” (46,8) És ismét: „Már mondtam, és magyarázatot adtam arra, hogy nem akartam az euka- risztiához járulni aznap. Örültem, hogy házasságot kötök.” (46,10) 22. Hasonlóképpen az alperes férj egy másik, a felperes által előadott megjegyzést visszautasítva bizonyosnak tartja, hogy az anyjának sosem volt kétsége afelől, hogy ő a felperessel az Egyház színe előtt szándékozik házasságot kötni, jóllehet „tudomása volt néhány kételyemről, melyeket az Egyház néhány szolgálattevőjének következetlenségével kapcsolatos személyes tapasztalataim következtében tápláltam.” (46,8) Hasonlóképpen a házasság szentségi méltóságának a felperes által neki tulajdonított kizárásával szemben az alperes a szentségi házasságnak a házasságkötés idején a történő szabad és tudatos választását állítja. Ugyanis az alperes szilárd állítása szerint: „Nem Bianchi, és nem az anyám győzött meg engem. A Szt. Kelemen Bazilika egyik szerzetesével folytatott hosszú beszélgetésig az én véleményem világos volt a klérus azon tagjaival szemben, akik az életvitelükkel kapcsolatos következetlenségük miatt a kedvemet szegték. Ebben a beszélgetésben világossá vált számomra a kapcsolat a katolikus hit alapja és azon személy között, aki kiszolgáltatja a szentségeket, és ezt követően elismertem az abszolút érvényességét a szentségnek és azt, akinek a tanúja. Ilyen körülmények között kísért el a templomba Bianchi és az ő anyja (Bianchi nem felejthette el ezt az epizódot, mert a szerzetessel folytatott beszélgetés végén mgkérdezte tőlem: „miről beszélgettetek ennyi ideig?” (8,4) 23. Tagadhatatlan, hogy az alperes férj fájdalmas lélekkel szenvedte el a házastársi különválást, melyet az ő beleegyezése nélkül a felperes határozott el és kezdett meg az alperes törvény előtt állított nehéz tennészete, elviselhetetlen személyisége és a házassági együttélés idején az asszony iránt tanúsított kiállhatatlan viselkedése miatt. Ugyanis, amint az asszony kijelenti: „Paolo „egoista”, azaz saját maga számára ő a központ és azt akarja, hogy minden őkörülötte forogjon.” „Ki
