Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
Joggyakorlat 129 akart sajátítani engem és féltékeny volt, továbbá mindig ő akart lenni a középpontja mind az én, mind a családtagok figyelmének, különben rosszul érezte magát” (17,6). Ezzel kapcsolatban a felperes ügyvédje kijelentette, hogy az alperes férjnek a házastársi együttélés alatt egészen másfajta viselkedést kellett volna tanúsítania, ha a házasságkötés idején helyes házassági szándéka lett volna, különösen, ami a házasság felbonthatatlanságát és szentségi méltóságát illeti. Ezzel szemben, amint a felperes mondja: „amikor időnként kétségbeesetten könnyek és kiabálások közepette egy kis szeretet kértem tőle, és a kívánságaimat a tudtára adtam, minekutána érzéketlen módon meg se hallgatott engem, a válaszok tipikusak voltak [...] ’ha neked nem jó, el is mehetsz, el kell menni az ügyvédhez és különválunk’. Egy tucatszor mondta nekem, hogy kész rögtön elválni, és ha én a sokadik alkalommal amikor ezt hallottam tőle, azt válaszoltam neki, hogy rendben, ahelyett hogy lehajtsam a fejem és makacsul továbbra is azzal hitegessem magam, hogy megért, nem vallásos meggyőződésből történt, és nem is a megszokás miatt és a változ(tat)ás iránti vágy kedvéért, s nem is más érzelmi kapcsolat miatt” (23,6). 24. A felperes férj ügyvédje panaszt emel, amiért a tanúkkal történő bizonyításból származó érveket súlytalanná tette a világos kérdések hiánya, amelyeket e sajátos semmisségi címnek a tárgyában az ügy kivizsgálása idején fel kellett volna tenni a feleknek az első fokon, és a legkevésbé sem tettek fel. Az akkor elkészített kérdőpontok az ügyvéd megítélése szerint nem igazodtak a megállapított perkérdéshez, mivel (a kérdések) vagy teljesen meghatározatlanok és általánosak voltak, vagy a felbonthatatlanságra, a házastársi hűségre, illetve a gyermeknemzés kizárására vonatkoztak. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a feleknek a perben megvoltak a saját ügyvédjeik az első fokon (72), továbbá a felek kijelentéseket tettek a bírósági határozatban „a házasság szentség jellegének az alperes részéről történő kizárása miatt” megállapított házassági semmisségi címmel kapcsolatban (13). Amint azt fentebb mondottuk, mindkét fél világos álláspontot foglalt el ebben a kérdésben. A felperes fél ugyanis a szentségi jelleg kizárását tulajdonítja az alperes férjnek, aki ezzel szemben az eljárás kezdetétől fogva határozottan visszautasítja ezt az állítást. Mindenesetre a tanúk a felperes által előadott említett kérdés kapcsán néhány ismeretre csak másoktól, hallomásból, vagy egyenesen híresztelésből tettek szert. Azonban abból az időből, amikor a házasság felbontására még nem gondoltak senkinek nincs biztos tudása az alperesnek a házasság szentség volta ellen tett saját kijelentéseiről. Az első fokon összegyűjtött, ezzel kapcsolatos tanúvallomások jobbára általános természetűek, ezzel szemben mások a tanúknak a bírósági meghallgatásban feltett kérdések által sugalmazott választ tartalmaznak. Azok ugyanis gyakran teljesen marginális körülményekre vonatkoznak, mint például a vörös virágokkal díszített padok, az alperes által a házasságkötés napján viselt vörös nyakkendő, vagy az intemacionálé elhangzása a házasságkötést követő lakoma kezdetén. 25. Különösen pedig abból, ami családi körben hangzott el, a felperes rokonának, Alberto Bruninak a fülébe a következő jutott el: „Azt mondták, Paolo nyíltan kijelentette, hogy nem hisz az egyházban általában és a szertartásokban és ezért a
