Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
Joggyakorlat 127 rán alapult, ami miatt „a politikai mozgalomban való aktív részvételéhez híven azt mondta, hogy az emberek közti egyenlőségért és szolidaritásért küzd, és nem ismert el semmit az anyagon és az észen kívül. Számára mindazon dolgok, amiket a katolikus egyház tanít, nélkülözik az értelmet, mert - mint mondta - nem bizonyít- hatóak.” (15,4) Ami pedig a házasság szentségi jellegének a kizárására vonatkozik, a felperes fél erre nem csak „a Paolo által tett kijelentésekből” következtet, amelyek szerint „az egyházi házasság a többi szentséggel egyetemben a papok által feltalált bohóckodás, abból a célból, hogy kicsalják a pénzt az emberektől és hogy irányíthassák az embereket”, hanem „az egész viselkedéséből mind a házasságkötés előtt, mind azt követően (6,5). A felperes fél nem ért egyet az alperessel az egyházi házassággal kapcsolatban. Ugyanis, amint az asszony utal rá: „Paolónak egyáltalán nem állt szándékában az egyházban házasságot kötni, mert, ahogy már mondtam, a szentségek számára csak minden értelmet nélkülöző formális szertartások. Ugyanakkor beleegyezett az egyházi szertartásba, mert azon túl, hogy örömet akart nekem szerezni vele, mivel számomra fontos volt, látta, hogy az anyját felzaklatja a dolog és nem hajlandó elfogadni azt, hogy a fia másutt házasodjon, mint az egyházban és Paolo nem akart fájdalmat okozni neki.” (18,8).” (18, 8) 20. A felperes fél említést tett arról az erőteljes ösztönzésről, amelyet ő és az alperes anyja gyakorolt annak érdekében, hogy az alperest rávegyék arra, hogy korábbi szándékát megváltoztatva kánoni házasságot akarjon kötni. Ugyanis, amint ő maga hozzáteszi: „Rossi nem egyezett bele rögtön az én, illetve az anyja kívánságaiba, hanem ellenállást tanúsított, amikor is az anyja az én jelenlétemben megfenyegette őt ezekkel a szavakkal: ’Ha nem mégy fel a templom lépcsőin, többé ne gyere fel ennek a háznak a lépcsőin se.’ Továbbá, Paolo elzárkózott attól, hogy a szertartásra a Lateráni Szent János Székesegyházban kerüljön sor, helyette a Szent Kelemen Bazilikát választotta. Azon túl, hogy azt kérte, hogy a házasulandók körül piros virágokkal díszítsék fel a templomot, azt akarta, hogy a ceremónia végén a menyasszony virágcsokrába tehessen egy szál piros szegfűt, az ő politikai hitvallásának, az ő marxista ideológiájának a szimbólumát.” (6,7) Ezen dolgoknak a felidézése által, a felperes fél kételkedik abban, hogy az alperes férj szabad akaratból egyezett bele a kánoni házasságkötésbe: „Nem gondolnám, hogy, Rossi kész lett volna arra, hogy szabad akaratból házasságot kössön, és ha azt is tette, nem fogadta el azt, amit az egyház tulajdonít a házasságnak. Főként, mert Paolo nem fogadta el azokat a dolgokat, amik a házasság előkészületeihez kapcsolódtak (jegyesoktatás); csak az esküvő előtt két nappal, a közreműködő Matteo atya sok unszolására egyezett bele, hogy találkozzon vele. Egy formális, pusztán udvariasságból történt találkozóról van szó.” (6,8) 21. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes asszony nem tagadja „kettejük négyszemközti találkozásának jótékony hatását”, tudniillik az alperes és Matteo atya közti találkozóét, a férj viselkedését mégis negatív színben tünteti fel. A felperes véleménye szerint ugyanis, a beszélgetésben az eukarisztiának a férj részéről történő elutasítása kapott helyet, ti. „az eukarisztia
