Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
Joggyakorlat 125 n. 3; Cor. Caberletti, 27 nov. 1998, in RRDec., XC. 814, n. 4; Cor. Defílippi, 10 nov. 1999, in RRDec., XC1. 651, n. 9; Cor. Tumaturi, 18 apr. 2002, in Causa Scepusien, n. 13). A kánoni - jogi hatása pedig az ilyen kizárásnak abból következik, hogy megkereszteltek között nem állhat fenn más házasság, mint a szentségi méltósára emelt (1055. kán. 2. §). Ha tehát valaki pozitív akarati cselekedettel a szentségi mivoltot kizárja, a beleegyezés tárgyát üressé és tartalom nélkülivé teszi, mivel érvényesen beleegyezést adni nem tud másmilyen házasságba, csakis szentségibe. Ezzel nem ellenkezik az, hogy a hit dolgában nem tökéletesen felkészült személyt a házasságkötésre lehet bocsátani. Ez történik ugyanis akkor, ha az értelem a szentségi mivoltot nem utasítja el, és helyes szándékkal elfogadja az Isten által szándékolt házastársi szövetséget. 16. Mivel a házasulandók, különösen pedig a Katolikus Egyházban kereszteltek helyes szándék birtokában szoktak a házasságkötéshez járulni - habár egyes vidékeken inkább társadalmi okok vezérlik őket, mint valóban vallásosak -, fennáll tehát a tételes kánoni normával bevezetett jogvélelem az akarat belső beleegyezésének és a házasságkötés külső megnyilvánulásának megegyezéséről a házasságkötés alkalmával. Ugyanis a házasulandók vonatkozásában vélelem szól amellett, hogy a lélek belső beleegyezése megegyezik a házasságkötéskor alkalmazott szavakkal vagy jelekkel (1101. kán. 1. §). Sőt, inkább megalapozza a színlelésnek ezt a vélelmet, az állítólagos színlelő általi tagadása a bírósági kihallgatás idején. Akárhogyan is, akár a jogvélelem, akár a színlelés tagadása lehetővé teszi az ellenkezőjének a bizonyítását, amelynek ugyanakkor olyan erősnek és meggyőzőnek kell lennie, hogy azt a kettős akadályt felül tudja múlni és a bíró lelkében erkölcsi bizonyosság szülessen az ítélettel eldöntendő dolgot (1608. kán. 1. §), például a házasság szentségi jellegének kizárását illetőleg. Ami miatt a szentségi jelleg kizárását a kánoni perben biztos és cáfolhatatlan érvekkel kell bizonyítani. A bizonyítás ezen elemeit össze lehet gyűjteni a színlelőnek a bíróság előtt tett vallomásából, a peren kívüli vizsgálat által megerősitett elemekből, vagyis a hitelt érdemlő tanúktól és dokumentumokból, továbbá a színlelés közeli és távolabbi okát, a házasságkötés okától jól elkülönítve, és a kapcsolódó dolgokból, amelyek a házasságkötést megelőzték és azt kísérték vagy követték. Amennyiben a felek és a tanúk ellentmondásai miatt a kétséget nem lehetséges eloszlatni a házasság szentségi jellegének kizárását illetőleg, melyet e perben csak az egyik fél állít, a házasság érvényessége mellett kell állást foglalni, amit kétely esetén jogkedvezmény illet meg (1060. kán.). AMI A TÉNYEKET ILLETI 17. Az első fokon kirendelt bírók az ügy kezdetekor a tényeket illetőleg egy rövid nyilatkozatot készítettek, tudniillik kimondták, hogy erkölcsi bizonyosságra jutottak a házasság semmisségét illetőleg, mivel az alperes „amikor a egyházi szertartás keretében házasságot kötött, kizárta a házasság szentségét” (92,15). Mégis, az alperes előttük tett állhatatos, szilárd és esküvel tanúsított védekezése
