Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Az alperes idézése
108 Joggyakorlat a Kódex első sémája. Az első séma értelmében semmis az eljárás, ha az alperest nem idézték meg, hacsak ennek ellenére meg nem jelent a bíró előtt.3 Az 1909-ben a Bíborosi Kollégium elé került séma 452. kánonja értelmében az ítélet ellen semmisségi panasszal lehet élni, ha elmaradt a felek idézése.4 Mégis, a Kódex végleges szövegébe a törvényes idézés elmaradása orvosolható semmisségként jelent meg.5 Ennek jogforrásaként többek között a Konzisztóriális Kongregáció egy 1719-ben hozott döntését jelölik meg. A Kongregáció elutasította Valentini András nevű pap fellebbezését, amelyben a nunciatúra egy ítéletét támadta meg ex defectu citationis, vagyis az idézés elmaradása miatt.6 A régi római jogelv: „Audiatur et altera pars - Hallgattassák meg a másik fél is!” minden modern jogrend eljárásjogában, így a katolikus egyház jogrendjében, a kánoni jogban is, központi szerepet kapott. A CIC (1917) értelmében a perfolyamat a perfelvétellel kezdődött, majd a keresetlevél elfogadásával lehetőség nyílt a másik fél vagy felek megidézésére. „Elfogadva a keresetlevelet, (...) helye van a másik fél behívásának (.. ,)”7 Kétségkívül minden peres eljárás első okirata az illetékes bíróhoz benyújtott keresetlevél,8 mégis a hatályos jog értelmében a perfolyamat mindig alperes idézésével kezdődik. Törvényhozó nem csak lehetségesnek mondja a másik fél megidézését, hanem kötelezi rá a bírót. „Abban a határozatban, amelyben a felperes keresetlevelét elfogadja, a bírónak vagy az elnöknek perbe kell hívnia, vagyis meg kell idéznie a perfelvételre a többi feleket (.. .).”9 Ügyelni kell azonban arra, hogy ezzel az idézéssel, amit prima citatio-mk nevezünk, még csak a per elindításának tettünk eleget. A Kódex nem is beszél arról, hogy mi van akkor, ha a prima citatio elmarad, hiszen abból a tényből, hogy ezzel kezdődik a perfolyamat, logikusan következik, ha nem történt meg a prima citatio, akkor nincs per, nincs miről beszélni.10 11 A nem-létező pert nem zárhatja le egy perdöntő ítélet.11 Más az eset akkor, ha a perbehívott felet a perfolyamat bizonyítási szakaszában nem idézik meg.12 Ebben az esetben a pert bezáró ítélet orvosolhatatlan semmisségben szenved, ugyanis „Az ítélet orvosolhatatlan semmisségben szen3 II libro "De processibus" nelle codificazione del 1917, I. 678. 4 II libro "De processibus" nelle codificazione del 1917, I. 830. 5 Vő. CIC (1917) Can. 1894 n. I. 6 Vö. GaSPARRI, P. - SERÉDI, J. (cd.), Codicis iuris canonici fontes, V. Romae 1930. 649-650. 7 Vö. CIC (1917) Cann. 1711, 1732. * Vö. CIC (1917) Cann. 1706; CIC Can. 1502. 9 Vö. CIC Can. 1507 § 1. 10 Téves elképzelés, hogy az ún. prima citatio egyszerűen csak tájékoztatása a másik felnek arról, hogy kérelmező keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz. A határozatnak „meg kell idéznie a perfelvételre a többi feleket" (vö. CIC 1507. kán. 1. §), vagyis valóságos idézésről van szó, amelyre a másik fél többféle módon reagálhat. Vagy tudomásul veszi cs vátja a bizonyítási eljárásra történő idézését, ebben az esetben akkor történik a pcrfelvétel!), vagy közli, hogy a perben nem kíván megjelenni, esetleg kéri a perfclvétclnél történő meghallgatását, ám az is előfordul, hogy az alperes minden tájékoztatás nélkül a pertől távol marad (vö. CIC 1592. kán. 1. §). 11 Vö. CIC Can. 1607. 12 Ez az idézés elmaradhat, ha az alperes a prima citatio-ra nem válaszolt, és a bíró a pertől távolmaradottnak nyilvánította az 1592. kán. 1. §-a értelmében.
