Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Az egyházi személyek utáni öröklés hatályos egyházjogi és magyar állami egyházjoi vonatkozásai
Közlemények 103 ban nem jelenti azt, hogy amennyiben a szerzetes örökfogadalmi ideje alatt saját maga által szerzett javakról10 11 rendelkezik végrendeleti úton, úgy az a rendelkezés ne lenne érvényes a polgári jog szerint.11 II. A KÖTELESRÉSZ, MINT A TÖRVÉNYES ÖRÖKÖS SAJÁTOS JOGA A Ptk. 665. § (1) úgy intézkedik, hogy „kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökösnek jutna.” A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat az első házasságkötés. A kötelesrészből azonban, ahogyan az örökségből is, az örökhagyó kitagadhatja az arra törvényileg jogosultat. A kitagadás érvényességéhez ennek a végintézkedésben kell megtörténnie, és ellentétben az örökségből történő kizárással, meghatározott indokok lehetnek csak az alapjai, melyeket taxatíve rögzített a jogalkotó (vö. Ptk 663. §). Ilyenek: érdemtelenség; súlyos bűncselekmény elkövetése az örökhagyóval szemben; az örökhagyó, vagy egyenesági rokonainak, illetve házastársának élete elleni cselekmény; az eltartási kötelezettség súlyos megsértése; erkölcstelen életmód; jogerősen kiszabott legalább öt év szabadság- vesztés; a házastársi kötelékből fakadó kötelességek súlyos megsértése. A felsorolt jogcímekből egyértelxnű, hogy a kötelesrésszel komolyan kell számolni a szent szolgálatra rendelt személyek esetében is, általában a szülők; állandó diakónusok, valamint keleti rítusú felszenteltek tekintetében pedig, a leszármazók vonatkozásában. Ez kiterjed a szerzetesintézmények örökfogadalmas tagjaira is, akiknek kötelességük saját intézményük javára végrendelkezni. Hagyatékuk egy része tehát, a kánoni rendelkezés ellenében, a Ptk. által meghatározottakra szál. Természetesen ezt a kötelesrészre jogosultak visszautasíthatják, és így érvényesülhet az egyházi jogalkotó szándéka. Mivel a kötelesrész alapjába nem tartozik bele az örökhagyó halála előtti, tizenöt évnél régebbi adomány vagy szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke, így a tulajdonosnak érdemes - elsődlegesen szerzetesintézmények esetében - a sajátosan is egyházi használatot feltételező vagyontárgyakat, még ilyen formában átadni a meghatározott egyházi jogi személynek.12 111 A kcrdcs munkajogi vonatkozásait vö. RADNAY J, Munkajog (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei 2), Budapest 1997. 95-96. 11 FERENCZY R.-SZÚROM! Sz.A., Mennyiben érinti kánonjogi, illetve polgári jogi szempontból a természetes személy jog- és cselekvőképességét a valamely szerzetesintézményben letett fogudu- lom?, in Kánonjog 5 (2003) 77-86, különösen 81-82. Vö. LÁBADY T., A magyar magánjog (polgári jog) általános része (Institutiones Juris, Dialogus Campus tankönyvek), Budapest - Pecs 1997. 134, 200. 12 Vö. Ptk. 667. § (1) Nem tartozik a kötclcsrész alapjához - a) az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke; - b) az olyan adomány értéke, melyet az örökhagyó a kötclcsrészrc jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott; - c) a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke; - d) a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke; - c) az arra rászoruló más személynek cl- lenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.
