Kánonjog 10. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Az egyházi személyek utáni öröklés hatályos egyházjogi és magyar állami egyházjoi vonatkozásai

104

Közlemények.

III. Egyházi személyek tulajdona és birtoka és az öröklési jog

Az egyházi személyek az egyház belső joga alapján kötelezettek valamilyen fokon az egyház javára végrendelkezni. Ez a hatályos kánoni előírások szerint azt jelenti, hogy az örökfogadalmas szerzetes minden ingó és ingatlan szerzeményét a Saját szerzetesintézményére, az egyházmegyés klerikusok pedig, tulajdonuk valamilyen meg nem határozott részét kell, hogy az egyházmegyére hagyják. A régi egyházi és állami jog13 ennél jóval részletesebben szabályozta a szent szolgálatra rendelt személyek végrendelkezését.

Magyarországon a főpapok végrendelkezését 1945 előtt14 az 1715. évi XVI. te. rendezte, mely az elhunyt hagyatékának hármas felosztását kívánta meg. Ennek értelmében egyharmad részben a Kincstár, egyharmad részben az Egyházmegye, és egyharmad részben a rokonság örökölt az elhunyt után. Az ún. alsópapság esetében15 a területileg illetékes megyéspüspök határozta meg - akár egyházmegyei zsinaton - a tiszta hagyatékból levonandó százalékot. Ez Magyarországon tizenöt százalék volt, melyet az úgynevezett köteles címeknek kellett végrendeletileg juttatnia a felszentelt örökhagyóknak (vö. 14.507/1881. sz. I.M. rendelet). Ilyen köteles címnek minősült a papképző szeminárium és a papi nyugdíjintézet. A fennmaradó nyolcvanöt százalékot szintén három részre osztották fel, az egyházmegye, a rokonok, és a szegények között. Erről részletesen rendelkezett az 1894. évi XVI. te., továbbá ennek alapján az igazságügyi és vallás- és közoktatásügyi miniszter 1904. június 19-én kelt rendelete (T. 107/15).16 Ha az elhunyt hozzátartozói szegények voltak, úgy a harmadik harmadot is megkaphatták.17 Külön rendelkezések születtek a végrendelet nélkül elhunyt latin, görög, és örmény rítusú alsópapságra;18 az állami főgimnáziumi hittanárokra;19 a tábori lelkészekre;20 a főpapokra;21 és az ünnepélyes fogadalmas szerzetesekre vonatkozóan.22

13 BÉLI G., Magyar jogtörténet. A tradicionális jog (Institutiones Juris, Dialogus Campus tankönyvek), Budapest — Pécs 200Ö. 136-139.

14 BÁNK J., Kánoni jog, Budapest 1963. II. 383-384.

15 BÁNK, Kánoni jog, II. 384.

16 Vö. MEZEY B. (szerk.), Magyar jogtörténet, Budapest 1996. 147-148.

17 Vö. GROH J., Öröklési jog a magyar kath. clerus tagjai után, Budapest 1913.

18 K. 221. E. H. A végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű vagyis a Kolonics-félc egyezmény (1715: XVI. t.c.) alá nem tartozó latin-görög és örmény szertartású kathobkus papok hagyatéki vagyonának csak az a szerzeményi része esik az ilyen egyházi személyek utáni öröklésre vonatkozó különleges szabályok által megállapított hármas felosztás alá, amelyet egyházi javadalmak jövedelméből vagy ilyen egyházi állásra való tekintettel más egyházi forrásból szereztek, következőleg ezen külön szabályozás köréből kiesik mindazoknak az egyházi személyeknek az a szerzeményi vagyona, akik egyházi javadalommal, egyházi forrásból eredő jövedelemmel nem bírnak (6617/1906).

19 K. 222. E. H. A róm. kath. egyházi személynek mint volt állami főgimnáziumi hittantanámak ezen állása után elvezett fizetéséből szerzett vagyonára az egyháziak után való öröklésre vonatkozó kivételes szabályok nem alkalmazhatók (4349/1909).

20 K. 223. E. H. Tábori lelkész fizetése a lelkészi működésért járó egyházi javadalmazás lévén, az abból származó vagyonra az egyházi személyek után való öröklésre vonatkozó különleges szabályok az irányadók (803/1910).

21 K. 224. E. H. A róm. kath. főpapok hagyatékában úgy a főpapi, mint a korábbi alsóbb papi javadalmakból származó vagyonra nézve az öröklés tekintetében a Kollonits-félc egyezmény szabályai az irányadók (1545/1911).