Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
46 Kuminetz Géza mindaddig, amíg el nem bocsátják az intézményből, oda marad inkardinált. Ha pedig törvényesen elbocsátják, úgy inkardinálódhat a 693. k. előírása szerint. 5. Ideiglenes vagy fiktív inkardináció: Ennek a gyakorlata terjedőben van. Olyan inkardinációról van szó, melyet a püspök vagy olyan papnak engedélyez, aki szerzetesintézményhez tartozik, de még nem tette le örökfogadalmát, vagy olyan klerikusról van szó, aki szerzetbe kíván lépni, de kész a papszentelésre is. Ezekben az esetekben a szerzetesintézmény nem inkardinálhatja a papot, mert még nem tette le ott örök fogadalmát. Ilyen esetekben ma az a terjedő gyakorlat, hogy a szerzetesintézmény kéri a püspököt, hogy szentelje és inkardinálja a papot, aki majd ha letöltötte a noviciátust és az ideiglenes fogadalmát, örökfogadalmat tesz az intézményben, s akkor inkardinálódik magába az intézménybe. Más esetben pedig olyan intézményekről vagy társaságokról van szó, melyek arra törekszenek, hogy olyan szerzetesintézmények vagy csak intézmények legyenek, melyek megkapják majd az inkardinálási jogot. De addig is, amíg erre várnak, arra kérik a püspököt, hogy jelöltjeiket szentelje fel, inkardinálja őket, de őket csak az intézettel kötött egyezségben foglaltak szerint vegye igénybe az egyházmegye szolgálatára. S ha majd megkapják az inkardinálási jogot, akkor ezek a papok az intézménybe inkardinálódnak, mivel a püspök kész lesz számukra az exkardinációs levelet kiállítani. Ebben a gyakorlatban veszélyek rejtőznek, főleg az, ha az inkardináló püspök nem tud odafigyelni ezen jelöltek felkészülésére, s így nem tud bizonyosságot szerezni alkalmasságukról. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon óvatosnak kell lenni ilyen esetekben. 6. Kettős hovatartozású szerzetesek: Erről is beszél a jogtudomány, a kettős hovatartozásról, ám a Kódex ezt a lehetőséget kizárja. Nevezik az ilyen papokat fogadalmas egyházmegyés papoknak is. Fentebb már más kontextusban említést tettünk erről. 7. A papi szolgálatban akadályozott vagy annak gyakorlásától megfosztott papok helyzete: Itt főleg olyan papokról van szó, akik vagy szabálytalanságba, szentelési akadályba estek, ami tiltja számukra a rend gyakorlását. Vagy olyanokról, akiket kánoni büntetés tilt el rendjük gyakorlásától. Az előbbi esetben nem büntetésről, hanem a rend méltóságát védő törvényekről van szó. Az utóbbi viszont valódi büntetés. Ezekben az esetekben marad azonban a klerikusi állapot és az inkardináltság, de helyzetük sajátos, mivel klerikusi jogaikban erősen korlátozva vannak. Csak akkor szűnik meg inkardináltságuk, illetve annak előfeltétele a klerikusi állapotuk, ha a) végrehajtható módon ítéletet hoztak szentelésük eredeti semmisségéről, b) ha kegyként kérték és megkapták a klerikusi állapotból való elbocsátásukat, illetve c) ha büntetésként, büntetőperben jogerősen megfosztották őket klerikusi állapotuktól VI. VI. ELBOCSÁTÓ KIADÁSÁNAK JOGA Az inkardinálási joghoz hasonlít valamelyest a szentelési elbocsátó levél (litterae dimissoriae) kiadásának joga, ámbár két különböző célt szolgálnak. A hasonlóság miatt vetjük őket röviden össze, mivel a Kódex eltérő módon szabályozza e két dolgot. Az elbocsátónak az a célja, hogy a szent rend felvételére bocsátott személyt a saját ordináriusán kívüli személy törvényesen felszentelje. Erre azért
