Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Állam és egyház a jogszabályok tükrében, 2002-2006
Közlemények 75 V. Finanszírozás 2003. január 1-jétől valamennyi egyház és egyházi jogi személy jogosult a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szerinti adomány, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti közcélú adomány utáni kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítására. Míg egy 2002-ben elfogadott törvénymódosítás nyomán, az egyházak a személyi jövedelemadó hitéleti tevékenységük támogatására szolgáló, az adófizetők által felajánlató 1%-át a befolyó jövedelemadó 0,8%-áig, a népszámláláson mért felekezeti arányok szerint osztja fel a költségvetés; az új felosztási rend tényleges hatályba lépése előtt az Országgyűlés módosította e sok vitát kiváltó rendelkezést, visszaállítva azt a korábbi rendszert, mely szerint a rendelkező magánszemélyek aránya határozza meg a felosztás kulcsát. A hátrányosan érintett felekezeteket (értelemszerűen azon egyházakat, melyekben az inaktív - nyugdíjas - réteg nagyobb arányban van jelen) a Kormány 2003-ban eseti kompenzációban részesítette, 850 millió forintot osztva szét. 2004. január 1-jétől az arányos kiegészítés mértéke 0,9%-ra nőtt, mintegy abszorbeálva a két rendszer közötti különbözet által hátrányosan érintett felekezetek veszteségét. Sajátos módon a hitélet támogatásának kérdésénél több vitát váltottak ki a közfeladat-átvállalás támogatásának kérdései. A felmerülő problémák talán három, elkülöníthető csoportba sorolhatók: egyrészt viták merültek fel bizonyos támogatási jogcímek vonatkozásában, másrészt elszámolási zavarok alakultak ki, harmadrészt több esetben technikai problémák merültek fel a támogatások folyósítása során. Az első problémakört jogcímek évről évre változó sora jelenti, melyek a közfeladat-átvállalás normatíváiból olyan módon választanak le a költségvetési törvények, hogy a korábbi támogatások egy része az egyházi fenntartókat már nem illetik meg. így a „települési típusú normatívákból” (többcélú kistérségi társulási normatíva, intézményi társulások normatívája) az egyházi fenntartók nem részesülnek. Az elszámolási típusú vitákra szemléletes példa lehet a 2004. év zárszámadásáról szóló törvénnyel kapcsolatos kötélhúzás. A Pénzügyminisztérium adatai szerint az intézményfenntartó egyházak javára a 2004. évi támogatásból 1 milliárd 917,3 millió forint hátralékot kellett rendeznie a zárszámadási törvénynek. A törvényjavaslat ezzel szemben 112 millió forintot terjesztett elő. Az Országgyűlés Költségvetési és Pénzügyi Bizottság módosító javaslata 912 millió forintra változtatta az összeget, ami ebben a formában került be a törvénybe. Végül az egyházak határozott hangú, közös fellépése nyomán került rendezésre az állami tartozás. Az, hogy az előzetesen becsült, a költségvetés által megelőlegezett összeg, és a helyi önkormányzatok tényleges ráfordítása alapján számított összeg között ilyen léptékű különbség jön létre, önmagában is elgondolkodtató, azonban még inkább az, ha az állam vonakodik tartozását rendezni és az érdemi tárgyalásoktól is elzárkózik. A viták harmadik, pénzügytechnikainak nevezhető része a különböző támogatások utalásának csúszásával kapcsolatos. így a keresztény történelmi egyházak
