Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A házassági kötelék mint alperes
68 Közlemények védő, ha az ítélet a házasság érvénytelenségét mondta ki. A CIC (1917) 1987. kán. alapján a két egybehangzó ítélettel szemben is helye volt a fellebbezésnek, ha az sérelmesnek és megalapozatlannak volt tekinthető.31 Zenon Grocholewski bíboros, aki jelenleg a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, korábban pedig éveken át vezette az Apostoli Signaturát, a „Fellebezés a házassági semmisségi perek esetében” (L’appello nelle cause di nulità matrimoniale) című tanulmányában32 (mely 2000-ben magyarul is megjelent),33 nem fellebbezésnek, hanem mindössze a fellebbezéshez hasonló tényállásnak nevezi azt az esetet, amikor a házasság semmisségét elsőként megállapító bíróság hivatalból felterjeszti az ügyet a fellebbviteli bírósághoz. Érvelésében a fellebbezés definíciójából indul ki, ami röviden az ítélet megtámadását és megváltoztatásának a kérelmét jelenti. Ezt az a fél nyújtja be, aki sérelmesnek érzi magára nézve az ítéletet. A CIC 1628. kán. szerint: „Az a fél, aki úgy érzi, hogy valamely ítélet sérelmes a számára, valamint az ügyész és a kötelékvédő azokban a perekben, ahol részvételük elő van írva, jogosult fellebbezni az ítélet ellen a felsőbb bíróhoz (...).” Tehát, amint Grocholewski megállapítja, ez a kitétel nem vonatkozik arra félre, akire nézve az ítélet kedvező, annak ellenére, hogy érdekelt a másodfokú ítélet meghozatalában, hogy az eredeti érvénytelenség kimondása végrehajthatóvá váljék.34 Látható, hogy a kötelékvédő státusza is megváltozott az új jogban,35 hiszen a kötelékvédőnek már nem kötelessége a fellebbezés, amint az az 1936-ban kiadott Provida Mater kezdetű instrukció 212. cikkelyének 2. §-ában szerepelt, arra az esetre vonatkoztatva, ha az elsőfokú ítélet a házasság érvénytelenségét állapította meg.36 Ezzel viszont megdőlt az az állítás, hogy a kötelékvédő, mint a sérelmezett fél (személy) védője (vő. vinculum) jár el az ügyben. Konklúzió Összegzésül megállapítható, hogy a hatályos latin fegyelem alapján nem indokolt a házassági köteléket „önálló - akár erkölcsi - személyként” kezelni, mert ehhez minden jogi feltétel hiányzik. 31 CIC (1917) Can. 1987 - Post secundam sententiam, quae matrimonii nullitatem confirmaverit, si defensor vinculi in gradu appellationis pro sua conscientia non crediderit esse appellandum, ius coniugibus est, decem diebus a sententiae denuntiatione elapsis, novas nuptias contrahendi. 32 Forum 4 (1993) 2, 19-64. 33 GROCHOLEWSKI, Z., Tanulmányok az egyházi házasság- és perjogról (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/l), Budapest 2000. 67-133. 34 GROCHOLEWSKI, Z., Tanulmányok az egyházi házasság- és perjogról, 107-111. 35 LLOBELL, J., La genesi dei disposti normativi sül valore probatorio déllé dichiarazioni déllé parti: 11 raggiungimento del proncipio della libera valutazione déllé prove, in Confessione e dichiarazione déllé parti nelle case canoniche di nullité matrimoniale (Verona Università degli Studi 10 maggio 2001) [Diritto canonico - Diritto ecclesiastico 6], Milano 2003. 101-145, különösen 111-114. 36 S. Congregationis de disciplina Sacramentorum, Provida Mater Ecclesiae, Instr. (15 augusti 1936), in AAS 28 (1936) 313-361.
