Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A házassági kötelék mint alperes

Közlemények

67

A hatályos CIC 113. kán. 1. §-a úgy fogalmaz, hogy „A katolikus egyház és az Apostoli Szentszék isteni rendelkezés folytán erkölcsi személy jellegével rendelkezik.”26 Mint tudjuk, az új jog szóhasználatában változás állt be. Ez az Egyházban hagyományosan meggyökeresedett „erkölcsi személy (persona moralis)” helyébe bevezette a világi jogrendszerekben bevetté vált ,jogi személy (persona iuridica)” elnevezést.27 Ennek ellenére a 113. kán. 1. §-ban kifejezetten meghagyta az erkölcsi személy kategóriát az Apostoli Szentszék vonatkozásában.28 A Jogalkotó abból indult ki, hogy vannak olyan, nem természetes személyek, melyeknek személyisége nem pusztán a pozitív egyházi jogból származik, hanem mintegy belső szükségszerűségből, azt megelőzően, isteni rendelésen alapul. A kérdés az, hogy az új CIC Apostoli Szentszékre vonatkozó kifejezett kijelentése megenged-e más, erkölcsi személyek létezését a katolikus egyházon belül, és ha igen, mi annak a kritériuma. A kánonjogászok között bizonyosnak tűnik, hogy a 113. kán. 1. §-a nem tekinthető kimerítő felsorolásnak az erkölcsi személyek terén. Példaként akár a püspökök testületére is lehetne utalnunk.29

Vajon az 1. pontban kifejtett, és a házassági kötelékre vonatkozó egyházi hagyomány lehetőséget teremt-e annak az imént említett három személyiség valamelyikével való azonosításra? Nyilván a természetes személy lehetőségét elvethetjük, ahogy a dolgok, vagy személyek együttesét magában foglaló jogi személyét is. Fennmarad az erkölcsi személy kategóriája. A „vinculum” a hatályos jog alapján a házasság megkötésének jogi hatásai közé tartozik, amely az 1134. kán. megfogalmazása szerint „örökös és kizárólagos”. Az új CIC nyelvezete nem tartalmaz olyan utalást, amely a létrejött köteléket, mint belső szükségszerűségei szerint, a házasfelektől különböző önálló személyként tekintené. E mellett azonban a házassági perben továbbra is ott találjuk a defensor vinculi feladatát (vö. 1432. kán.).30

3. A régi jogban és a CIC (1917) alapján köteles volt fellebbezni az a fél, aki a házassági per eredményeként megszületett ítéletet önmagára nézve sérelmesnek tekintette; vagy az ügyész - amennyiben szerepelt az ügyben - ; illetve a köteléksocictas dcbct. (...) luris psitivi ecclesiastici cum eius constitutio, iura, obligationes deficientia et destructio a iurc positivo canonico pendent. Huiusmodi sunt personae iuridicac de quibus agitur praesertim in Codice, caequc sunt collegiales vel non collegiales. (...) CONTE A CORONATA, M., Istitutiones luris Canonici, I. 158-159. Vö. SZUROMI Sz.A., A kegyes alapítványok jogállása Magyarországon a korábbi és hatályos egyházjog, valamint az állami egyházjogi normák tükrében, in Jogtörténeti szemle 4 (2004) 16-20, különösen 16-17.

26 CIC (1983) Can. 113 - § 1. Catholica Ecclesia et Apostolica Sedes moralis personae rationem habent ex ipsa ordinatione divina.

27 FERENCZY R., Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének köréből, in Magyar Jog 46 (1999) 518-529, különösen 518-519.

' VlEJO-XlMÉNEZ, J.M., Posición juridica de la Iglesia Católica en orden internacional, in Almogaren 36 (Junio 2005) 45-84, különösen 51-60.

29 Código de Derecho Canónico. Edición bilingue comentada (dirccción ECHEVERRIA, L.) [BAC 442], Madrid 1983.2 88; vö. BEAL, J.P.-CORIDEN, J.A.-GreEN, Th.J. (cd.), New Comentary on the Code of Canon Law, New York, N.Y.-Mahwah, N.J. 2000. 154-156.

30 CIC (1983) Can. 1432 - Ad causas, in quibus agitur de nullitate sacrae ordinationis aut de nullitate vel solutione matrimonii, constituatur in dioecesi defensor vinculi, qui officio tenetur proponendi et exponendi omnia quae rationabiliter adduci possint adversus nullitatcm vel solutionem.