Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A házassági kötelék mint alperes
64 Közlemények detű, mely azonban pozitív joggal korlátozható (pl. tisztán egyházjogi eredetű házassági akadályok), amelyre az Egyházon belül a legfőbb egyházi hatóság illetékes. A katolikusok házasságát, akkor is, ha csupán az egyik fél katolikus, az isteni jogon kívül a kánonjog is szabályozza, illetve a házasság kizárólag polgári hatásai vonatkozásában a polgári hatóság.7 A kánonjog nem létezőnek tekinti azt a házasságot, ahol az érvényesség külső látszata sem áll fenn, amire példa az egyházi házassági formára kötelezett katolikusok tisztán polgári házasságkötése. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a házassági kötelék magánál a jognál fogva felbomlik, házasságot bizonyosan bontja az egyik, vagy a másik fél halála. Annak ellenére, hogy ezen a téren - az lKor 7,8-11-ben foglaltakkal szemben8 - komoly problémák merültek fel az Egyház korai időszakában. Az első három században mértékadó szerzők (Alexandriai Szt. Kelemen, Órigenész)9 a házasság egységéből kiindulva támadták a házastárs halála utáni újraházasodást. A IV. századi zsinati rendelkezések szerint viszont a másodszor házasodott személynek csak penitenciát kell tartaniuk (vő. Ankyra 314; Nicea 325).10 11 A Neocesareai Zsinat (314-319) 7. kánonja ellenben tiltja a papoknak a második házasságon való részvételt, mondván, hogy az újraházasulókat bűnbánattartás kötelezi, így a pap jelenléte úgy tűnhetne, mintha az Egyház jóváhagyná azt a házasságot." De ezt a hagyományt támasztja alá a középkori temetkezési fegyelem vizsgálata is12 (vő. C. 13 q. 2 ce. 2-3;13 ellenben: X 3. 28. 714). 7 FERENCZY R.-SZUROMI Sz.A., Az egyházi házasság mint államilag elismeri házassági kötelék (Kritikai megjegyzések jogtörténeti, civiljogi és kánonjogi szempontból), in Jogtudományi Közlöny 57 (2002) 184-189. 8 Dico autem innuptis et viduis: Bonum est illis si sic maneant sicut et ego; quod si non se continent, nubant. Melius est enim nubere quam uri. His autem, qui matrimonio iuncti sunt, praecipio, non ego sed Dominus, uxorem a viro non discedere - quod di discesserit, maneat innupta aut viro suo reconcilietur - et virum uxorem non dimittere. 9 VANYÓ L., Bevezetés az ókeresztény dogmatörténetbe, Budapest 1998. 138-139. 10 C. 8: (...) Haec autem cos prae omnibus scriptis convenit profiteri, quod catholicae ct apostolicac ecclesiae dogmata suscipiant ct sequantur, id est bigamis sc communicare ct his, qui in persequutione prolapsi sunt erga quos ct spatia constituta sunt ct tempora definita, ita ut ecclesiae catholicae et apostolicae placita sequantur in omnibus. (...) Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973. 9-10. 11 JOANNOU, P-P. (ed.), Les Canons des Synodes Particuliers (Discipline generale antique, IVe-IXe s. 1/2), Grottaferrata 1962. 78. Cf.: De his qui frequenter uxores ducunt, ct de his, qui sepius nubunt, tempus quidem his manifestum constitutum est, sed conucrsatio ct fides eorum tempus adbreuiat. Presbiterorum ucro secundarum nuptiarum conubio interessé non debere; maxime cum prccipiatur secundis nuptiis pcnitcnciam tribuere: quis erit presbiter, qui propter convivium illis consentiat nuptiis? 12 Vö. SZUROMI Sz.A., A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae III/4), Budapest 2002. 103-105. 13 C. 13 q. 2 c. 2: Ebron dicitur esse ciuitas trium uirorum, quia in ca scpulti sunt tres patriarchae, in speluncad uplici cum tribus uxoribus suis, id est Abraham ct Sara, Ysaac ct Rebecca, Iacob et Lia, prêter ipsum Adam ct Euam uxorem suam. Tobias dicit ad filium suum: „Cum acccpcrit Deus animam meam, corpus meum sepelies, ct honorem habebis matri tuae omnibus diebus, ct cum ipsa conpleuerit tempus suum, sepelies eam iuxta me in uno sepulcro.” Idem: §. 1. Quos coniuxit unum coniugium coniugat unum sepulcrum, quia una caro sunt, et quos Deus coniunxit homo non separet. FRIEDBERG, Ac., Corpus turis canonici, I. Lipsiac 1879. 721. C. 13 q. 2 c. 3: (...) B. Scucrus Raucnnatum archicpiscopus tumulum fieri iussit, in quo sc, ct
