Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából
56 SzuROMi Szabolcs Anzelm II. Panormia vagy Decretum? Az Angers Ms 369 nyilvánvalóan a Panormia szövegformáját tükrözi, azonban néhány helyen nem teljesen világos a másoló, illetve az illuminátor szándéka. A föl. lOv-n találunk egy szép piros és sötétbarna színnel díszített ’P’ betűt a fólió közepe táján, amely úgy tűnik, mintha egy új könyv kezdetére utalna. Tovább olvasva a szöveget egészen a föl. 14v-ig, rátalálunk az első könyv végének a jelölésére, majd a második könyv első kánonjára, de sokkal egyszerűbb formában. Ugyanezen fólió felső sarkába elrejtve, pedig az „Incipit II” feliratra. Ez a jelenség megfontolást érdemel, mivel az előbb említett elegáns ’P’ az iniciáléja annak a kánonnak (Panis et calix non quilibet [...]), amely a Panormia-ban az IP 1. 123, ellenben a Decretum szöveghagyományában ez a kánon található a második könyv legelején (ID 2. I).24 Bizonyos, hogy a Panormia ezen része ugyanabban a sorrendben tartalmaz kánonokat, mint azt a Decretum-ban találjuk.25 A kódex kolli- gátum voltára fentebb említett bizonyíték szintén mutat egy bizonyos határozatlanságot a kézirat tartalmára vonatkozóan, amely mindössze egy kéznek a nyomát őrzi (eltekintve a záró kiegészítéstől). A föl. lOOv befejezetlen kánonja megtalálható Chartres-i Ivó müvének minden szövegverziójában, beleértve a Tripartita-1 is. A következő ívfüzet töredékes első kánonja viszont egy teljesen másik kánon, amely ugyan szintén hozzátartozik az ivói szöveghagyományhoz, de nem a Panormia anyagához.26 24 Föl. lOv: Panis et calix non quilibet, sed certa consecratione misticus fit nobis, non nascitur. Proinde, quod ita fit nobis, quamuis sit panis et calix, alimentum est resurrectionis, non sacramentum religionis; non quod benedicimus, gratiasque agimus Domino in omni eius munere, non tantum spirituali, uerum etiam corporali. (ID 2. 1 = IP 1. 123) vö. D. 2 c. 39 de cons. 25 Cf. Fol. 11 r [Augustinus, III. X Libro de civitate Dei]: Sacrificium uisibile inuisibile sacramentum in sacrum signum est alibi. Sacramentum inuisibili grade visibiliter forma. (ID 2. 8 = IP 1. 130) vő. D. 2 c. 32 de cons.: Sacrificium est visibile invisibile sacramentum, id est sacrum signum. Item alibi: §. I. Sacramentum est inuisibilis gratiae uisibilis forma.; [Augustinus, III. II De doctrina Christiana, c. 1]: Signum est res propter speciem qui ingerit sensibus aliud aliquid exscfaciens in cognitionem uenirc. (ID 2. 8 = IP 1. 131) vö. D. 2 c. 33 de cons.: Signum est res prêter speciem, quam ingerit sensibus, aliud aliquid ex se faciens in cognitionem uenire.; [Gregorius 1, in Omclia paschali (attributed by Friedberg to Lanfrancus: Contra Bcrcngarium c. 20)]: Spes namque et similitudo illarum rerum uocabula sunt qui ante fuerit sanctus panis ac uini Unde in fine cuiusdam misse oratur et dicitur. Pcrfician in nobis (...) Peccatorum remissionem. (ID 2. 9 = IP 1. 132) vö. D. 2 c. 34 de cons.: Species et similitudo illarum rerum uocabula sunt, que ante fuerunt, scilicet panis et uini. Unde in fine cuiusdam missae oratur et dicitur: „Perficiant in nobis, quaesimus Domine, tua sacramenta quod continent, ut que nunc specie gerimus rerum ucritatc capiamus.” Postulat quippe sacerdos, ut corpus Christi, quod sub specie panis et uini nunc geritur, manifesta uisione, sicuti rcuera est, quandoque capitur. Dc qua uisione Dominus in euangelio secundum Iohanncm: „Qui diligit me diligetur a patre meo, et ego diligam cum et manifestabo ei me ipsum.” Quamuis non inprobabilitcr quidam exponant hoc loco camis et sanguinis ueritatem ipsam eorundem efficientiam, id est peccatorum remissionem. 26 Foil. lOOv-lOlr: Cum minister iudicis (...) a iudice debuissc//q scclc adimpletur.: Cum minister iudicis occidit eum, quem iudex iussit occidi, profecto, si id sponte facit, homicida est, etiamsi eum occidat, quem scit a iudice debuisse occidit (IP 8. 39 = ID 10. 103 = Tr 3. 20 [21] 33) vö. C. 23 q. 5 c. 14; //q scclc adimpletur: In malis promissis rescinde fidem. In turpi uoto muta decretum. Quod incaute uouisti non facias. Inpia est promissio, que scelere adinpletur. (ID 12. 12 = Tr 3. 22 [23] 12) vö. C. 22 q. 4 c. 5.
