Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából

Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából

57

Az a néhány kánon, amely egybeírva található meg az angers-i szövegtanúban szintén jelentősnek nevezhető. Ez természetesen lehet a másoló hibája is, ám a bruxelles-i, Bibi. Royal MS 1817 kézirat alapján kialakult tapasztalatunk (amely az utolsó negyvenegy kánont sorrendileg és tartalmilag a Decretum XII. könyvének megfelelően idézi) az, hogy ez nem véletlen, hanem szándékos. Az a két kánon, amely egymást követi a föl. 100v-n (Si aliquid forte nos incatius iurare contigitur [...] propessuros cernimus.,21 Si ad peccatum admittendum ad hibetur [...] Ipse adulter putabat.)2* az adott szövegek Decretum- ban megtalálható tartalmát őrizte meg.27 28 29 Szükséges azt is megemlítenünk, hogy ezeknek a kánonoknak a tartalma a Decretum Gratiani-ban a Panormia szöveghagyományát követi.

Az egyedi sajátosság, amely valóban könnyebben használhatóvá teszi a Panormia-t, az a strukturált forma, szemben a Decretum túl hosszú anyagával. Nyilvánvaló, hogy az angers-i kézirat is tartalmaz néhány tematikus listát, amelyek bevezetik Ivó munkáját, valamint marginális bejegyzéseket, melyek megkönnyítik a kötetben való tájékozódást. Ez az inscriptio rendszer azonban a kódex közepével befejeződik. Hasonló probléma vetődik fel az egyes könyvek kezdetének és végének jelölésével, mivel pusztán csak az első két könyv kapcsán találunk ilyen megkülönböztető jelzést. Látható tehát, hogy ez a konkrét kézirat a Panormia szövegét őrizte ugyan meg, de még nem tükrözi annak a későbbiekben

27 Föl. lOOv: Si aliquid forte nos incautius iurare contigerit, quod obscruatum peiorem uergat in exitum, libere illud salubriore consilio mutandum nouerimus, ac magis instante necessitate pcicrandum nobis, quam pro uitando periurio in aliud crimen grauius esse diuertendum. Denique iurauit Dauid per Deum occidere Nabal uirum stultum et impium, atque omnia, quae ad cum pertinebant, demoliri. Sed ad primam intercessionem Abigail feminae prudentis mox remisit minas reuocauit ensem in uaginam, neque aliquid culpae se pro tali periurio contraxisse doluit. Non solum in iurando, sed in omne, quod agimus, hacc est moderatio sollicitius obseruanda, ut, si talem forte in lapsum uersuti hostis inciderimus insidiis, ex quo sine aliquo peccati contagio surgere non possumus, illum potius cuadcndi aditum petamus, in quo minus periculi nos perpessuros esse cernimus.

28 Fol. lOOv: Si ad peccatum admittendum fides adhibetur, mirum, si fides appelletur. Verumtamcn, qualiscumque sit, si et contra ipsam fit, peius est, nisi cum propterea deseritur, ut ad fidem ueram legitimamque redeatur, id est ut peccatum emendetur uoluntatis prauitate correcta, tamquam si quisque, cum hominem solus expoliare non possit, inueniat socium iniquitatis, et cum eo paciscatur, ut simul id faciant, spoliumquc partiantur, quo facinore commissio totum solus auferat. Dolet quidem ille, et scruatam sibi non esse fidem conqueritur; uerum in ipsa sua querela cogitare debet, potius in bona uita ipsi humanae societati fuisse scruandum, ne praeda iniqui ex homine fieret, si sentit, quam inique sibi in peccati societate seruata non fuerit. Ille quippe utrobique perfidus ac profecto sceleratior iudicandus est. Mulier, si fide coniugali uiolata fidem seruct adultero, utique mala est; si nec adultero, peior. Porro si eam flagitii peniteat, et ad castitatem rediens coniugalcm pacta ac placita adulterina rescindat, mirror, si eam fidei uiolatriccm uel ipse adulter putabit.

29 ID 12. 13: Si aliquid forte nos incautius iurarc contigerit (...) in quo minus periculi nos perpessuros esse cernimus, (ellenben IP 8. 94: Si aliquid forte nos incautius iurare contigerit [...] neque aliquid culpae se pro tali periurio contraxisse doluit.; IP 8. 95: Non solum in iurando, sed in omne, quod agimus, hcc est moderatio sollicitius obseruanda [...] in quo minus periculi nos perpessuros esse cernimus.) vő. C. 22 q. 4 cc. 6-7.

ID 12. 14: Si ad peccatum admittendum fides adhibetur (...) si cam fidei uiolatriccm uel ipse adulter putabit, (ellenben IP 8. 96: Si ad peccatum admittendum fides adhibetur [...] Ille quippe utrobique perfidus ac profecto sceleratior iudicandus est.; IP 8. 97: Mulier, si fide coniugali uiolata fidem seruct adultero [...] si eam fidei uiolatricem uel ipse adulter putabit.) vő. C. 22 q. 4 ce. 20-21.